Ez a darab kivételesen nem fából
készült alap, hanem úgynevezett háncs doboz. Még egy évvel ezelőtt vettem, de
azóta nem volt időm kezdeni vele bármit is. Nem egy szép darab, a széleken
rések látszanak, a kerek az nem kerek, hanem ovális, nem illeszkedik igazán az
aljára a teteje,…nem sorolom.
A korábbi ékszertartó dobozhoz
hasonlóan ezt is fehér alapon rózsákkal képzeltem el, a Vintage stílus
jegyében. Régebbi munkáimtól eltérően most sehova nem terveztem teljes felületű
szalvétázást, hanem csak körbe kivágtam a virágokat. Megmondom őszintén, hogy
nagyon megkínlódtam ezzel a darabbal. Kétszer átkentem fehér festékkel, erre az
alapra kerültek a szalvéták, de egyáltalán nem tetszett a nagy felületű fehér
festés, mert nem volt szép, egyenletes, például a doboz tetején az ecsetnyomok
látszottak és ez egyáltalán nem volt egy szép látvány. Ami adta magát és remekül
érvényesült, az a tetőn körbe egy vékony csipke, illetve a doboz alján végig
körbe vezetve egy-egy fej rózsa. A tetejével kívül azonban kezdeni kellett még
valamit, tulajdonképpen a festés eltüntetésére. Nem volt egyszerű eset, mert
középen már ott volt felragasztva a csokor rózsa, e köré kellett még valamit
utólag rávarázsolni. Bár a doboz elvileg magamnak készült, félúton Kincső lecsapott
rá. Mivel így el lehetett menni egy kicsit más irányba, így arra jutottam, hogy
az ő sablonvágójával egy pöttyös szalvétából vagdosok ki szíveket, és azt
ragasztom fel körben. Nem mondom, hogy olyan hű, de jó lett, de a csíkos
festéknyomnál nekem még jobban tetszik. Ami újdonság, és most először próbáltam ki az az úgynevezett kontúrozó festék, ezúttal rózsaszínben. A rózsákban egyes részletek kiemelésére, vagy a szívek kontúrjának megrajzolására remek volt.
Nos, ebből ennyit sikerült kihozni. Nem ez a büszkeségeim egyike.
