Rózsás papírzsebkendő tartó

Mindig is utáltam a 100-a pzs-t kitéve az asztalra, ezért annyira örültem neki, hogy létezik már papírzsebkendő tartó. Nagyon praktikusnak tűnt, ezért következő kihívásnak ezt választottam. Bele is nyúltam rendesen, mert háromféle méretben lehet kapni, én persze a nagyot választottam. Ez rendben is van, mert ebbe belefér egy 100-as csomag teljes tartalma, de dolgozni vele nem volt egy sima ügy.

Az elején a rés keskeny ahhoz, hogy az ember a sarkokhoz jól be tudjon nyúlni az ecsettel, vagy a kezével a szalvéta elsimogatásához, fentről meg túl magas. A végeredmény nem is lett az igazi, de azért becsülettel megküzdöttem vele, és használatban a szépséghibák éppen nem látszanak. Szeretjük családilag.  

És akkor nézzük hogyan is készült.

Először is csiszolás, mert ez is egy kínai alap, és mint ilyen sajnos se derékszög, se párhuzamos nem könnyítette meg a dolgom amúgy se.

Én a széleket kicsit kerekítem, nekem túl szögletes, sarkos, éles, valahogy nem szeretem, de ízlés dolga.

És aztán megint jött a sakkozás a festékekkel, szalvétákkal. Terveztem, alkottam magamban. Csak azt tudtam, hogy ezúttal az „antikolás”-t szeretném kipróbálni.

Találtam egy kedvemre való rózsás szalvétát. Igen-igen, aki ismer, tudja, hogy romantikus stílus minden mennyiségben. De ez mégse volt annyira rózsás, és tetszettek a végigfutó csíkok, meg a szalvéta felső felén látható halvány motívumok.

Először kimértem a szalvéta helyét körben, ceruzával jelöltem. Belül mondanom se kell, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen volt. Merthogy azt eszeltem, ki, hogy nem elégszem meg a könnyű megoldással, hanem a szalvétát, belül is végig körbefuttatom.

Szóval megvolt a szalvéta helye jöhetett a fennmaradó rész festése. A tetejére és az aljára más-más színkombinációt álmodtam, ez összesen négy színt jelentett.

Az antikolás nagyon egyszerűen ment. Először jön egy réteg festék valamelyik színnel. Ha megszárad, akkor arra lehet csíkokat, mintákat satírozásokat tenni egy gyertyával. Ez lesz az a rész, amit a felső festék réteg nem fog be. Itt mindenki maga sakkozhat vele, hogy melyik szín legyen a domináns, miből mennyit akar látni, vagyis mekkora felületet gyertyáz be. Ha ez megvan, akkor jöhet rá a másik színű, második réteg akril festék. Én itt teljesen befedtem az egész felületet, vagyis nem is látszott az alapszín. Nem kell megijedni, mert a viaszt ugyan befedi a felső festék réteg, de aztán a csiszolásnál lejön a viasz és a felette lévő festék együtt. Tehát akrilfesték, viaszolás, másik színű akrilfesték, és száradás után jöhet a smirglipapír, és szépen átcsiszolni az egész felületet. Ekkor fog előbukkanni az alsó festék réteg. A végeredmény valóban egy kopottas, antik felületre emlékeztet.  

Mikor ez megvolt, jöhetett, a szalvétázás, a már jól bevált módon. Ragasztó, szalvéta, száradás, ragasztó. A belső rész őrült nehéz volt, és sajnos itt is meglett a szépséghiba, bolond módon az összeeresztést pont a belső felületen ugyan, de középre tettem. Nem szép, de amikor a zsebkendők benne vannak, szerencsére nem látszik.

Mivel a tartó felső része még nagyon színtelen volt, itt kipróbáltam, hogy milyen az, ha a szalvéta egy részét vágom ki, ezek a rózsák lettek, és azokat külön felragasztgattam.

A szalvéta és a festés határoló vonala nem volt a legszebb, ezért oda mindenképpen kellett a szememnek még valami. Mi más, mint szalag? Próbáltam a most divatos szatén szalagot, de nem illett ide, mondhat bárki bármit, szerintem a régi farkasfog nagyon tetszetős. Lehet már kiment a divatból, de itt szerintem zseniális. Hobby boltokban is kapható, de a régi röltex boltokban bőven lehet válogatni.

Végezetül az egészet mindenestül átkentem a parkettalakkal. Szalvétát, festett részt, szalagot, mindent.

A végeredmény egy nagyon praktikus kis darab, apró szépséghibákkal. Legfőbb bajom, hogy a rózsák barackvirág színűek lettek, nekem az nagyon nem bejövős. Az eredeti szalvétán ez nem látszott, de a ragasztó miatt sötétedett a szín. A balatoni nyaralóba kiváló, és már tervezem az itthonit is, mert ahelyett, hogy a nejlonzacskót nézegessem, egy csodálatos darabról álmodok, mely a lakás dísze lesz.

 

"Magyaros" szalvétatartó

Nagyon megtetszett ez a szalvétatartó. Ezzel a kérdéssel amúgy is mindig bajban voltam a nyaralóban, csak tettük ide-oda a vacakabbnál vacakabb tartókat, általában felborult az egész. No, de itt volt a kiváló lehetőség. Az alap a Rayher egy 18,5x18,5x5 cm-es darabja volt. Na és akkor a különbség a német, illetve a Kínában gyártott faáru között. Nem akarom nagyon részletezni, a lényeg, hogy egy finoman eldolgozott, nagyjából egyenletes színű termék volt a kezemben. Ég és föld.

Bár nem itt volt a legindokoltabb a használata, de a csiszolópapírt végre kipróbáltam. Még ezen az eredetileg jól eldolgozott terméken is tudtam kicsit finomítani.

Itt már hosszú időt eltöltöttem a tervezéssel. Én ezt a részét élveztem a legjobban. Elgondolkoztam, hogy milyen környezetbe kerül majd, végignéztem a festékeimet, a szalvétáimat, merthogy eddigre már mindből volt bőven. Szerintem érdemes beszerezni pár alapszínű festéket, kis kiszerelésben is kapható, nem jelent nagy költséget. Szalvétából is vettem mindössze 2-3 darabokat, de többfélét. Ezeket szétpakoltam mind, és válogattam.

Most először alkalmaztam valamiféle alapozást, nem a hivatalos alapozófestékkel, hanem egy elefántcsontszínű akrillal. Mindezt azokon a részeken alkalmaztam, ahova a szalvéta került a későbbiekben. Kiváló döntés volt. Egészen más lett a végeredmény. Ehhez a színes szalvétához szerintem jobban illik az, ha nem látszik át a fa erezete.

Aztán a tartó 2-2 oldalát megfestettem pirossal és zölddel. Két rétegben kellett felkennem, mert ezen a területen nem volt még semmi alapozás, és így volt teljes a fedés. Az alját kívül-belül szalvétáztam, és kívül körben, mint egy bordűrt végigvezettem a mintát. A leszorító falapot is beborítottam, és csak hogy itt is meglegyen a szépséghiba, ezt persze elfelejtettem az alapozó festékkel megkenni. Látszik is, nem olyan szép, itt bizony átüt a fa erezete. A végén az egészet, a festett, és szalvétázott részt is átkentem a parketta lakkal.

A mostani nagy felfedezések egyike, hogy a manikűrolló milyen nagy szolgálatot tud tenni. Sokkal könnyebb vele dolgozni, kevésbé csúsznak szét a szalvétarétegek a kézben.

A lakkozáshoz pedig, amikor nagy felületet ken az ember, akkor egy széles ecset remek szolgálatot tud tenni. Teljesen hétköznapi, festékboltban kapható variációt használtam.

De ami a legfontosabb, a szalvétát a ragasztás során egy kis darab szivaccsal nyomkodtam a felületre. Így nem lett a kezem tiszta ragacs, nem szakadt a szalvéta, és mindenhol szépen rá tudtam simogatni a felületre.

A végeredmény önmagáért beszél. Nekem nagyon bejön. Szerintem sokkal látványosabbak ezek az élénk színek, érdemes velük dolgozni.