Kincsi ékszeres doboza

Ez az a doboz, amivel nagyon rég adósa voltam Kincsőnek. Karácsonyra a barátnőm lányainak készült hasonló, akkor kért ő is, mert azokat persze meglátta. Aztán a dobozt megvettem, de ő elcsaklizta csak úgy festetlenül, és nagyon sokat használta, állt a tükör előtt, tette a kincseket a hajába. Most nyáron mondtam neki, amikor elkészült a nagy kerek doboz, hogy ideiglenesen nélkülözze a tükröset és elkészítem neki.

Sikerült egy méhcsípést összeszedni a lábujjamba egy játszóterezés során, így a családi hétvége inkább apás hétvége lett, én pedig mindenre elszántan, egy nyugágyban, lábam felpolcolva, asztal magam mellett, mondom elkészítem.

Az hozzá tartozik, hogy az alapcsiszolás már megvolt, sőt a fehér alapozás is, már csak a színezés, cicomázás várt rám. Párom ezt is előzetesen szétszerelte, máskülönben képtelenség lett volna a belső részeket megfesteni.

Szóval a nyugágyban ücsörögve vágtam ki a tetejére a Kittys szalvétát, aztán körbe a doboz aljára a bordűrt. Pink és málna névre hallgató festékkel kentem át egyes részeket. A végeredmény annyiban nem tetszett, hogy a fehér alap átütött, illetve az ecset csíkozás látszott. Ezt végül úgy orvosoltam, hogy egy picit megcsiszoltam a festett részeket, így előbukkant a fehér, kicsit régies hatást kölcsönözve. Régóta volt egy effekt lakk névre hallgató termékem, nem használtam eddig, kicsit csillogó, gyöngyházas hatást eredményezett, mert ezzel kentem át minden festett és szalvétázott részt is. Annyi hogy ez nekem ragadt és bár azt írta, a már kész termékre tegyük, én legvégén még egyszer átkentem decoupage lakkal.

A szalvéták felhelyezése gyerekjáték volt, s bár én eredetileg körbe csipkét terveztem, be kellett látnom, hogy ide már felesleges lenne.

A szerelés megint a páromra várt, és már birtokba is vehette Kincső. Nagyon tetszik neki, odáig van tőle. Kinyitja és az ékszereit mindenhova felaggatja rá, kész kompozíciók születnek így. Az örömét látva sokszorosan megérte. Ezért érdemes.

Ani néni névnapja

Ezt a kis bonbonos dobozt az ajándékozott nézte ki magának Siófokon. Én a Decoupage foglalkozásra szóló kupon mellé ezt az apróságot terveztem elkészíteni neki. A doboz maga nem volt túl szép, sokat kellett csiszolni, és az alapozó festékből is több réteg kellett. A szalvétával sokat dilemmáztam. A fekete, szürke, arany színek illetek a lakásba és az orchidea is tudtam, hogy nagy kedvence, így erre a szalvétára esett a választásom. Arannyal csak az alját festettem meg kívül és belül, illetve fent a doboz peremét, ugyanígy a tető peremét és a gombot. A többi helyre szalvéta került, a nehezen elérhető helyek meg fehéren maradtak. A szalvétát most is sablon alapján előkészítettem. Ez oldalra nem volt könnyű, a doboz alján kisebb a kör kerülete, mint felül. Sokat sakkoztam, hogy a minta hogy lesz szép, és pl. az Eiffel torony ne ferdén álljon. Többé-kevésbé ez sikerült is. Ragasztó, száradás után megint ragasztó, majd lakk. Erre nem hiányzott más a szememnek, de az ajándékozottnak mondtam, hogy ha szeretné, dolgozza tovább. Pici kávés cukorka került bele, és gyönyörű lett a kupon mellé.

Vintage kép

Ez a kép a balatoni nyaralóba készült. A régi fedetlen terasz egy felújítás során zárttá vált, így a régi zsalus villanyóra szekrény ajtó nélkül maradt, és két éve nyitottan csúfoskodott. Annyi ötlet merült fel: függöny, tükör, kép, ajtó… de csak halogattunk. Aztán gondoltam egyet, majd én szalvétázok valami képet. Könnyelmű ígéret volt, bár az eredmény még mindig szebb, mint a villanyóra.

Ugyanakkor egy vallomással kezdem, nem akkora sikerélmény, és mivel a második darab így szinte egymásutánban, amivel nem vagyok igazán elégedett, így azt hiszem itt az ideje pihenőt tartani, és nem nekifogni újabb darabnak. Képződnöm kell, vagyis ősszel irány valami műhely, ahol trükköket, praktikákat sajátíthatok el.

Azt hiszem az a baj, hogy az alapdolgokat már unom, szeretnék valami nagyba belevágni, de ezeket a netről bogarászva, csak utána olvasva nem tudom elkészíteni.

Itt is az egyszerű jobb lett volna, mert végeredményben oda kanyarodtam vissza, de alig tudtam eltüntetni a nyomokat, amiket közben produkáltam, nem beszélve a felesleges időről, meg az anyagról, amit kidobtam az ablakon. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

A méret sem volt a megszokott, egy 65x65 cm-es lapfelület állt a rendelkezésemre. Ez gyakorlatilag egy bútor hátlap volt, amit először fehérre kellett festenem. Ezt a korábbról megmaradt lazúr festékkel tettem meg, összesen 3 rétegben, talán kettő is elég lett volna.

Maga a stílus kiválasztása hosszadalmas volt, nem tudtam elszakadni a rózsáimtól, de ekkora felületet kitölteni, az azért már nekem is sok lett volna. Végül a Vintage mellett tettem le a voksot. Szerencsére a balatoni legkedvesebb szomszéddal közös rendelésbe fogtunk a kedvenc hobbistól, így lehetett a szalvétákból válogatni, mert ilyenem nem sok volt, nem véletlenül, hiszen darabja 125 Ft. Néztem én decoupage papírt, rizs papírt, de a minta nem tetszett. Szalvéta viszont volt jó sok féle, és mivel még nem tudtam hogyan rendezem el a felületen, így többfélét rendeltem.

Hosszas ötletelés után, úgy döntöttem, hogy egyszerűen 3x3-as elrendezésben, vagyis kilenc képet helyezek el, köztük réseket hagyva. A kilenc kép, azonban, csak öt szalvétát jelentett, ismételtem a mintákat. A széleken antikolni terveztem, mintegy képkeretként, a középső részeket pedig repeszteni. A széleken még sikerült is country rózsa, fehér, és ezüst festék kombinációval. Festés, viaszolás, újabb színnel festés, majd csiszolás.

A repesztés viszont nem ment. Nem kentem elég vastagon a festéket, aztán nem kentem egyenletesen a festéket. Egyáltalán nem tetszett. Kétszer megpróbáltam, de nem lett szép. Ráadásul nekiálltam még a barnás patinával is a felületet öregbíteni. Bár ne tettem volna. Elveszett a csillogó fehérség, mind a szalvétáknál, mind a festett részeken. Egyáltalán nem tetszett, komor volt, sötét, nyomasztó. A szalvétáknál nem volt mit tenni, igyekeztem kis ezüsttel, fehérrel rámenni, de a festést újra kezdtem. Sokadik rétegben került rá a festék, újabb réteg fehér. De az ecset nyomokat képtelen voltam eltüntetni.

Egyáltalán nem tetszett.  A sarkokra amúgy csipkefüggöny maradékból terveztem díszítést, nem maradt más, úgy döntöttem középre is ez kerül elválasztónak. Van, aki szerint sok és elnyomja a képeket, nekem tulajdonképpen bejön. A végeredmény nem a kedvencem, még barátkozom vele, azt sajnálom, hogy egyszerűen nem hagytam a festett részt mindenhol fehérnek, és a képeket sem kellett volna barnítani, egyszerűen csak szépen meghagyni az eredeti színükben.  Az egyszerűbb néha több…

 

 

Kincső képe

Ezt a képet Kincső készítette az én segédletemmel. Az egyik Bogyó és Babóca könyvben szerepel, hogy a rossz álom elűzésére egy rajzot tesznek ki a falra. Ha az illető rosszat álmodik, csak ránéz és elillan a rossz álom. Ez adta az ötletet Kincsinek, csak ő azt mondta, hogy egy fa lapra készítsünk neki képet, és már tervezte is. Mindent ő talált ki. Én csak néztem és hallgattam.

Az általam készített Vintage kép adta az ötletet neki, ő is hasonlót tervezett, csak rózsákkal.

Az alap festést megcsináltam én, fehérrel alapoztam. Aztán körben a széleket leragasztottam ragasztószalaggal (nagyobb hobbyboltokban, vagy festékboltban kapható), de ő festette meg körben az általa kiválasztott rózsaszínnel. Száradás után középen határoltam el ragasztószalaggal, hogy négy negyedre osszuk a területet. A közepét megfestette fehérrel. Kiválasztotta a 4 egymáshoz tökéletesen illő rózsa részletet, amelyeket nagyjából ki is vágott, csak kicsit kellett besegíteni, igazítani. Jöhetett a szalvéták felragasztása, ő kente a ragasztót, én csak a beillesztésben segítettem. Ő rányomkodta szépen szivaccsal, már nagyon tudja, hogy csak nyomkodni szabad, simogatni nem, mert akkor szakad. Száradás után átkentük még egy réteg ragasztóval, aztán lakkal. Azt mondta, hogy a szélére még tegyünk csipkét, és igen, valóban így lett tökéletes.

A képet gyurma ragasztóval tettük fel az ágyához, a fej résznél. Azóta, ha ránéz…

 

 

 

Kerek rózsás doboz

Ez a darab kivételesen nem fából készült alap, hanem úgynevezett háncs doboz. Még egy évvel ezelőtt vettem, de azóta nem volt időm kezdeni vele bármit is. Nem egy szép darab, a széleken rések látszanak, a kerek az nem kerek, hanem ovális, nem illeszkedik igazán az aljára a teteje,…nem sorolom.

A korábbi ékszertartó dobozhoz hasonlóan ezt is fehér alapon rózsákkal képzeltem el, a Vintage stílus jegyében. Régebbi munkáimtól eltérően most sehova nem terveztem teljes felületű szalvétázást, hanem csak körbe kivágtam a virágokat. Megmondom őszintén, hogy nagyon megkínlódtam ezzel a darabbal. Kétszer átkentem fehér festékkel, erre az alapra kerültek a szalvéták, de egyáltalán nem tetszett a nagy felületű fehér festés, mert nem volt szép, egyenletes, például a doboz tetején az ecsetnyomok látszottak és ez egyáltalán nem volt egy szép látvány. Ami adta magát és remekül érvényesült, az a tetőn körbe egy vékony csipke, illetve a doboz alján végig körbe vezetve egy-egy fej rózsa. A tetejével kívül azonban kezdeni kellett még valamit, tulajdonképpen a festés eltüntetésére. Nem volt egyszerű eset, mert középen már ott volt felragasztva a csokor rózsa, e köré kellett még valamit utólag rávarázsolni. Bár a doboz elvileg magamnak készült, félúton Kincső lecsapott rá. Mivel így el lehetett menni egy kicsit más irányba, így arra jutottam, hogy az ő sablonvágójával egy pöttyös szalvétából vagdosok ki szíveket, és azt ragasztom fel körben. Nem mondom, hogy olyan hű, de jó lett, de a csíkos festéknyomnál nekem még jobban tetszik.
Ami újdonság, és most először próbáltam ki az az úgynevezett kontúrozó festék, ezúttal rózsaszínben. A rózsákban egyes részletek kiemelésére, vagy a szívek kontúrjának megrajzolására remek volt.
Nos, ebből ennyit sikerült kihozni. Nem ez a büszkeségeim egyike.

Fiókos, tükrös ékszertartó

Ez a darab is magamnak készült, de még nem tudom kié lesz, mert mondanom se kell, hogy a lányom minden újonnan elkészült szépség láttán heves alkudozásba kezd. Nos, hogy egy kis sikerélmény is legyen, ez a darab nagyon tetszik, és ez már a tervezésénél is meglátszott, mert annyira adta magát, hogy mit és hogyan fogok csinálni, mint még soha. Nem volt kérdés sem a festék színe, sem a szalvéta kiválasztása.

A szerelvényeket leszereltem, jöhetett a csiszolás. Majd egy réteg fehér festék, alapozásnak. A fehér festékre egyes részeken, főleg sarkokon arannyal rámentem, abban bízva, hogy ezt majd csiszolás után visszanyerem, sajnos ez nem teljesen lett így. A doboz egy részét fehérre terveztem, csak egy kis arany antikolással megbolondítva, másik részen meg egy megmondhatatlan színű, valami homok színre hajazó színt képzeltem. Ilyen lett a fiók, a doboz belseje, a teteje körben. Egyedül a tetejére kívül terveztem szalvétát: párizsi butikot idéző hangulatban. Viaszolás, majd a második réteg festés után csiszoltam, de sajnos nem tudom miért, az arany festék nem bukkant elő. Így maradt még az utólagos aranyozás. A nagy ötletem az volt, hogy a fehér részre én magam festek arannyal pöttyöket. Ezt ecsettel oldottam meg. Nos, nem lettek egyformák a pöttyök és a távolság sem egyenletes közöttük, de  igaziból ez semmit nem ront rajta. A doboz belsejébe, nem mindenhova, de most először csipke került, és nekem tetszik. Ez régi csipkefüggönyből került kivágásra. A korábbi barna szalagot lecseréltem világosabbra, szerelvények vissza a helyükre. Még egy kis aranyozás és készen is volt.

Egyszerű, elegáns, színekben harmonizáló, igazi kis nőcis darab, ezúttal nem a rózsák jegyében.

 

Levendula tálak

A gyakorlati helyem óvodavezetőjének és az imádott Gabi néninek készült évzárásként, köszönetképpen. Kínáló tál néven lehet kapni. Egyet tudtam biztosan, magamon túllépve ezúttal nem rózsás, hanem levendulás lesz. Mellé pici lila cserépben levendula virágot terveztem adni.

A készítése egyszerű volt, államvizsga tanulás közben ez volt a minimális lazítás. A felületét le kellett csiszolnom, érdes volt, a sarkok pedig túl élesek. Még mindig a legömbölyítettet szeretem.

Csiszolás után kétszer átkentem fehér akril festékkel. Helyenként átütött a fa erezete, nagyon szép volt, és remekül illett a kiválasztott szalvétához.

A szalvétán volt egy levendulás bordűr rész, azt szántam körbe, kívülre, belül az aljára pedig egy kivágott minta részt.

Ami ezúttal érdekes volt, hogy a festék valahogy még jobban kihozta a fa érdességét, ezért az első festés után egy kicsit újra kellett csiszolnom.

A szalvéta ragasztása nem okozott gondot, a szokásos: ragasztó, szalvéta felhelyezés, szivacsos nyomkodás, majd száradás után lakkozás az egész felületen, a festett részeken is.

Ami ennek a darabnak a különlegességét adta, az a felhelyezett csipke volt, amibe ezúttal lila szatén szalagot bújtattam. A végeredmény szerintem lenyűgöző.

Mellé a kis virág, igazán stílusos volt.  

A gyakorlati helyen még három kedves embernek készítettem szintén egy-egy levendulás kulcstartót, ebben semmi nehézség nem, volt, a széleket lilára festettem, a felületet fehérre alapoztam, arra került a szalvéta. Pici lila szalaggal díszítettem. Emellé is járt a cserepes levendula.

Húsvéti ajtódísz

Az ötlet nem az én érdemem, a megvalósítás Kincsővel közös érdem. A minta, amit láttam 8 darab hungarocell tojásból készült, mi 6 darab mellett tettük le a voksot, a mi ajtónkra így is elegendő a kész dísz mérete. Ezek a 6 cm-es tojások voltak, de lehet kisebb, nagyobb méretben is kapni, mindenki kedvére válogathat.

A tojásokat először „átfúrtuk”, egy nagyobb tűvel, két oldalról igyekeztünk összeérni, ez nem mindig jött össze, ilyenkor ferde lett a lyuk, korrigálni kellett. A festéshez a tojásokat hosszabb gyufaszálra, hurkapálcára, kinek mi van otthon, lehet felhúzni.

Három tojást megfestettünk elefántcsont színnel, ez éppen csak elüt a fehértől, de mégis látszik, hogy nem az alap hungarocell felületről van szó. Ezekre a tojásokra száradás után a már előre kivágott szalvéta darabokat ragasztottuk. Kevés száradási idő után újra átkentük a ragasztólakkal. Készen is voltak.

Jöhetett a másik három tojás, ezeket az előző tojások szalvétáihoz színben passzolónak álmodtuk meg, így merült fel a zöld, mályva és a repesztés ötlete. Alulra került a zöld festék, száradás, majd repesztőlakk, száradás, mályva festék. A második festék rétegnél kell óvatosnak lenni, gyors, határozott mozdulatok, kétszer nem megyünk ugyanarra a felületre, mert akkor nem lesz szép. Teljes száradás után erre is került egy lakk réteg, hogy szép fénye legyen. Sajnos a kép nem adja vissza, de gyönyörű lett, ahogy a repedésekben előbukkan a zöld festék.

A tojásokat damillal összefűztük, váltakozva a festett és szalvétázott darabokat. A résekbe szalagokat kötöttünk, a felső két tojás közé hosszút, így lett akasztó.

Annyira szerettük a végeredményt, hogy egészen júniusig az ajtón lógott.

Rózsás ékszeres doboz a Vintage jegyében

Hosszú idő és sok-sok elkészült ajándék után gondoltam, magamat lepem meg valamivel. Csak úgy, készítek valamit, a magam örömére. Tavaly nyár óta lapult a dobozok mélyén ez a különleges dobozka, amely lehetne bon-bonos doboz, vagy éppen ékszertartó.

Kezdődhetett a tervezés. A szalvétaválogatással kezdtem és ezúttal egy fehér alapon lévő romantikus rózsásra esett a választásom, a Vintage jegyében. A dobozka oldalára, esetleg a tetejére, és a fedele belsejére álmodtam meg a rózsákat. Már gondolom, mondanom se kell, hogy még ennél az egyszerű formánál is először papírból kivágtam a sablonokat, és annak alapján a szalvétát.

Jöhetett a csiszolás, nem kellett nagyon, de a szélek, illetve egy két foltban a finomítás azért ráfért. Aztán két rétegben átkentem mindenhol fehér akril festékkel. Gyönyörű lett, mert átlátszott a fa erezete. Ezután következett a szalvéta felhelyezése, a már megszokott módon: ragasztó, arra finoman szivaccsal rányomkodni a szalvétát, száradás után megint a ragasztó. A fedelére kívül végül csak a szépen körbevágott motívumot raktam, tettem egy ilyet a dobozka aljára is belül. Mikor minden megszáradt, még egyszer egyben átkentem az egész felületet a lakkal. Ettől nyeri el a nekem tetsző fényét.

Végezetül kipróbáltam, hogy milyen, ha egy kis ezüst festékkel megbolondítom, csak a fényhatás kedvéért. Nos lássuk be, van, amikor nem éri meg kísérletezni, nekem jobban tetszett a tiszta fehér...

 

 

Karácsonyi ajándék Kincsőnek: zöldséges, árusító stand

Bár nem mi készítettük, hanem a Jézuska hozta, azért egy pici szerepünk nekünk is volt benne. Már novemberben indulnak a családi egyeztetések, a gyerekek köré összpontosulva, kinek mi legyen az ajándék. Ilyenkor elkezdem a netet bújni, számolok, tervezek, hány helyről kap majd ajándékot, kitől mi lenne jó. Most nem nagyon találtam a tökéleteset, jó egy éve kiskonyhában gondolkozom, komolyabb, fából készült kivitelben, az első műanyag apró darab helyett. Ez a konyha vonal nagyon elvitt egy irányba, ami téves volt. Felmerült már minden, saját készítés, készíttetés, megvenni családi összefogással a horrorisztikus áron kaphatóakat.

Nem először fordul elő, hogy mikor én már több óra netezés, agyalás után még mindig nem találom az ideális ajándékot, és éppen panaszkodom a férjemnek, akkor ő elejt egy ötletet, amire én ráharapok. Nem volt ez most se másként, azt mondta ne konyha legyen, hanem árusító hely, kis bolt, zöldséges stand, ilyet is látott valahol. Az ötlet zseniális volt. Mi ugyanis elmondani nem tudom mennyi időt töltöttünk már eddig is a „játsszunk boltost” játékkal. Eddig ehhez elég volt egy-egy ikeás zöldséges és gyümölcsös csomag, most gondoltuk gazdagítsuk a repertoárt. Nekiálltam keresgélni, de ezek ára is az egekben, már éppen megint a családot fűztem, legyen közös az ajándék. Mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve rákerestem a Vaterán. És igen, gyors döntés, egyeztetés a férjemmel, jó lesz, megcsináljuk, feljavítjuk. Az alap egy német darab, ma is kapható, de mégiscsak használt, piros a hátlap, mi nem szeretjük, a fa színe natúr, azt sem. 4000 Ft volt, nevetségesen olcsó. És már álmodtam is tovább. Fehér festék, látszik a fa erezete, a pirosat és bizonyos más részeket átfestünk rózsaszínre, és helyenként szalvétázok. Mert idén mindenképpen ilyen ajándékot (is) akartam, amit én készítek. Hát az lett a javából.

Az árut rohantam átvenni, hibátlan volt, sérülésmentes, a felület kezeletlen, kiváló alap a munkához. Gyors festékbolt járás, vittük a minta részeket, melyiket mivel lehet átkenni, sakkozás, mert a festék se olcsó. Maradtunk a fehér-rózsaszín kombinációnál. A fehér részhez lazúr lett, hogy az erezet megmaradjon, ne legyen a fedés teljes. A rózsaszín mindenképpen zománcfesték kellett legyen, az fedi be a pirosat.

Végül mindkettőt a Baumax-ban vettem meg. A zománcot ott is szépen kikeverik, bár nem olyan nagy a színválaszték, és itt keverik a legkisebb mennyiséget, 0,375 literes kiszerelésben.

A festék tehát megvolt. Bár párom nem akarta szétszerelni, meggyőztem, nekem sokkal könnyebb lesz úgy festenem.

Rá is várt még egy nagy feladat. Volt ugyanis egy hátsó polcos elemünk és egy kis asztalkaszerű valamink. A kapható, új darabokon, ezt a kettőt összeköti egy polcos elem, amire szintén lehet ládákat, miegymást pakolni. Ezt neki kellett elkészíteni. Nagyon meg akart itt is győzni, hogy milyen legyen, de nem engedtem, a kapható, új darabon lévő volt az elvárás. Egyetlen nyugodt, veszekedésmentes délelőtt elég volt neki, hogy meglegyen, és röstellem, utólag szabadkoztam, nem hittem, hogy ennyire jó lesz.

Most már én következtem, és időben nagyon megcsúszva, de végre nekiálltam. Az utolsó tervezett délelőttjeim elúsztak, Kincső beteg lett, nem ment oviba, maradtak az estéim, éjszakáim. A konyhát ilyenkor beborítottam nagy nejlonokkal, és elkezdtem egyesével megkenni az éleket, lapokat, reggelig száradás, gyors spejzba pakolás. A másnap szabad 1-1,5 óráiban egy másik oldal megkenése. A fehérrel kétszer kellett átkenni minden részt, így lett olyan a hatás, amit megálmodtam. Férjem aggódott ne halogassam a zománccal festést, mert az macerás, megfolyhat, nehezen szárad. Ezzel a piros hátlapot kellett megkennem, plusz az asztal lapját terveztem, az újonnan készült oldalsó elem pultos kis részét, és a három kis fiókot. Nem volt sok. És akkor jöjjön a nagy dicséret a Baumaxnak. Másét nem ismerem, de garantálom nem is fogok máshol festéket venni ezentúl. Szenzációs a festékük. Lehet nem akkora a színválaszték, de dolgozni vele áldás volt. Ár értékben is nagyon megéri, ezért tervezem is, hogy akril helyett, néhány alapszínben veszek ebből. Gyönyörűen lehetett kenni, nem folyt, nem volt erős szaga, sőt semmilyen szaga nem volt, szépen terült a felületen, nem száradt azonnal, de a felkenés utáni fél órában már gyakorlatilag arrébb rakható volt. Szóval csak ajánlani tudom!!! A festési technikámon is vívódtunk, de nem engedtem, és férjem utólag elismerte, hogy nem is rossz. Én ecsettel vittem fel, de aztán egy mini szivacsos hengerrel átmentem rajta. Nem szeretem az ecsetnyomokat, csíkokat. Így meg szép egyenletes, picit inkább pöttyös hatású lesz.

Már láttam a lelki szemeim előtt a végeredményt, szenzációsnak ígérkezett, a régi sablonos darab, teljesen új színekben pompázott, szinte tökéletes kivitelben. Szalvéta nélkül is megállta volna a helyét. Mégis néhány helyre tettem egy kis bordűrt, hello kittyt. Csak a rend kedvéért. Picit még dobott rajta, bár enélkül is tökéletes volt. Összeszerelve a hatás káprázatos.

Még jött egy kis spejzban dugdosás, kerülgetés.

Aztán 24-én a délutáni alvás alatt járt a Jézuska minálunk, és Kincső szobájában, egy lepel alatt otthagyott valami hatalmas ajándékot. Kincső mikor meglátta, nem akart hinni a szemének, saját kis boltja lesz, és már hozta is az újonnan kapott fa zöldségeket, gyümölcsöket. Pakolta mindenhova, innen oda, onnan ide. Majd készen ált a nyitásra, mosolyogva várta az első vevőt. Én pedig jöttem a kis kosarammal. Indulhatott a boltos játék újabb fejezete.

 

 

 

Óra, ceruza-, és irattartó, papír zsebkendő tartó Vintage stílusban

Anyukámnak egy szettet terveztem, annyira tetszenek a színben, szalvétában egyező darabok így együtt. A szalvéta adott volt, egy vintage szalvéta, női, férfi alakkal és hatalmas gardénia virágokkal. Nagyon el tudtam képzelni anyuhoz, a lakáshoz. Órát még soha nem készítettem, nem titok ez volt a legnagyobb kihívás, de nagy izgalommal is töltött el, már régóta szerettem volna készíteni egyet.

A készítés előtt már jó előre megvoltak a sablonok. Nóri barátnőm ajándéka előbb készült, onnan adott volt a ceruza-, és irattartó sablon, a papír zsebkendő tartó is megvolt régről, az órára pedig mindössze egy szalvéta negyedet terveztem.

Elkezdtem a szalvétákat kivágni, és bekövetkezett, amitől féltem, nem volt elég szalvétám. Jöhetett a vadászat, sehol nem lehetett üzletekben kapni, internetes rendelés postaköltsége 3 db szalvétához, nem éppen költséghatékony. Jöhetett a szívesség kérés, egyszer, kivételesen postázzanak nekem és ne a futárral érkezzen. Rendeltem innen korábban már többször, a hölgy megtette nekem. Ezúton is köszönet a gödöllői Hobbykavalkádnak és Juditnak.

Az óra készítésről a végén írok, előbb nézzük a másik három darab készítését. Jöhetett elsőként a csiszolás. A szalvéta alá nem kellett alapozó festés. Tehát csak azokat a részeket kentem meg festékkel, amiket nem szalvétáztam. Mindegyiknél egy beige szín volt az alap, erre jött a viaszolás, majd tejeskávé színnel foltokban, csíkokban, ahogy éppen adta magát,  ráfestettem. Ezután jött a csiszolás. Így volt meg a jól bevált első körös antikolásom. Itt is kellett az antikoló paszta, ezzel lett régies, öregbített a hatás. Utána a szalvéták felhelyezése: ragasztólakk, arra a szalvéta szivaccsal történő finom nyomkodása, majd száradás után ragasztólakk. Amikor ez is megszáradt, akkor jöhetett a szalvétázott rész antikolása a pasztával. Jogos felvetés lehet, hogy miért pasztázok először a festett részen, aztán a szalvétázott részen. Ezt korábban kellett így csinálnom, mert régen a szalvétát nem antikoltam. Egyrészt megmaradt a rutin emiatt, de főleg azért, mert hamar száradó dologról van szó, egyetlen rossz helyre kerülő pötty, és nem lehet leszedni. Vagyis, ha pl. a zsebkendő tartón, a belső részen már fent van a szalvéta  és akkor állok neki az oldalfalakat antikoló pasztázni, na abból szinte biztos, az lesz, hogy a szalvétán nem kívánt barnás, majdnem fekete maszatok lesznek. Általában mindenhol a széleket, a kereteket pasztázom, a festett részen helyenként az egészet, a vattán maradó pici felesleggel átkenem.

Itt is jött még az aranyozás, festett, szalvétázott részen egyaránt. Gyönyörű, a régies hatást még inkább erősítő eredménnyel. A végén jöhetett a parkettalakk. A csipke megtalálása itt sem volt egyszerű, rábeszéltek erre a zöld színre. Kicsit tartottam tőle, anyunak nem színe, de kétségtelen, hogy nagyon illett a szalvétához, és itthon már beleszerettem, főleg, hogy kombináltam minden darabon egy szürkés-barnás darabbal.  

Az óra készítése, ahogy már írtam első darabként izgalmakkal járt. Egy kerek óralap volt, ennek a közepére került a szalvéta, négyzetes alakban. Szabályosnak tűnhet, és kontrasztosnak a kerek és a négyzetes, de a végeredmény nem ilyen lett. A szalvéta helyén túl, ugyanúgy festettem, mint a fentieket. Beige szín, viaszolás, majd foltokban a tejeskávé, csiszolás. Végül az antikoló paszta. Ezután jött a szalvéta felhelyezése, száradás után ezt is megkentem az antikoló pasztával, aztán ugyanúgy jöhetett az arany hatás. Főleg az óralap szélén erősítettem ezt meg. Hátra volt még maga az óraszerkezet és a számozás.

A számokat én mindenképpen fa számokkal szerettem volna megoldani. Vettem is római számokhoz betűket, de olyan nagy méretben, hogy gyakorlatilag kitakarta a középső képet, nem volt jó. Akkor vettem arab számokat, de csak a 3, 6, 9, 12 jelöléshez. Szépen megfestettem sötétbarnával, aztán azt áthúztam arannyal, csak az ujjamra tettem az aranyfestékből, és azzal maszatoltam. Ez nagyon különleges hatást eredményezett. A netről kerestem egy órasablont, azt nyomtattam ki, és annak alapján jelöltem meg az óralapon a számok helyét, illetve a többi pöttyöt. Nem tudom mennyire lesz használatban jó, mondtam anyunak, hogy szívesen teszek kisebb méretű számokat a többi helyre is, de a karácsonyi hajrában már nem volt kapható.

Az óraszerkezet nagy tanulsága, figyelni kell, hogy hány mm-es a rúdja. Volt egy darabom, ami méretben jó volt, de nem tetszettek a mutatók. Ugyanis ez két szett volt egyben, és szerintem elrontották a lyukak méretezését, de nem a minta szerint párban összetartozó óra és perc mutatót lehetett együtt felrakni. Ez nagyon nem tetszett, mint ahogy a piros másodperc mutató sem. Hirtelen felindulásban vettem egy másikat, ebben csak egy pár mutató volt, és szép fekete a másodperc mutató is, de a szerkezet rúdja rövid. Nem maradt más hátra: kombináltam a két készletet. Tökéletes lett. A számokat a hobbyragasztóval felraktam, a szerkezetet felhelyeztem, és már készen is volt.

Anyunak nagyon tetszett minden, így egyben. Értékelte a fáradozásaimat.  

 

 

Papír zsebkendő tartó

Ez a darab a párom édesanyjának készült karácsonyra. Különlegessége a szalvéta szépsége, nekem nagyon tetszett ez a sárgás alap, de van benne még bordó virág, szürke antik szegély. El tudtam képzelni abba a környezetbe, neki.

A készítése a szokásos csiszolással kezdődött, majd jöhetett a szalvéta helyének kijelölése. Kívül körben a szalvéta teljes szélességében (egyedi méretű volt a szalvéta), belülre a hátlap teljes felületen. És kívül a hátoldalra, még egy különálló virág. Ezeket a részeket nem festettem meg, mert a tartó színe egyenletes, nagyon világos színű volt. A festett rész alapja egy elefántcsont színre hallgató festék volt. Száradás után ezt a részt viaszoltam, majd két színnel, mályva és szürke, össze-vissza foltokban, csíkokban, ahogy éppen sikerült színeztem még. Száradás után jöhetett a csiszolás. Így kaptam egy szép antikolt felületet első körben. Erre szoktam még az antikoló pasztát is felvinni, ebből nagyon kevés kell, ecsettel egy-egy pötty, vagy magára a vattára, papírtörlőre tenni egy picit és szétmaszatolni, felesleget letörölni. Főleg széleken használom, egy barnás, öregbített hatás elérésére alkalmas. Ezután tettem fel a szalvétákat a szokásos módon: ragasztólakk, erre a szalvétát finoman, óvatosan rányomkodtam egy szivacsdarabbal, majd száradás után megint ragasztólakk. Amikor ez is megszáradt, akkor tettem a szalvéta részre is, főleg az élekre egy kis antikoló pasztát. Legvégül pedig jöhetett egy kis arany festék. Bevallom ebbe most beleszerettem. Olyan szép fényt, csillogást kölcsönöz neki, amolyan sárgás gyöngyházas hatást, egyáltalán nem valami arany giccset. Mikor ez is megvolt jöhetett a parkettalakk mindenhova. Legvégén a külső szalvétarész tetejére, ahol a szalvéta és a festés összeér, oda egy kis csipke körbe. Nekem ez a korona mindig a tetejére.  

 

 

Ceruzatartó és irattartó szett

Bár már a nyáron beszereztem magamnak egy ceruza-, és egy irattartót, de azóta sem készült el… Gyakorlat tehát ebben nem volt, de annyira tetszettek mindig is az ilyen összetartozó szettek, hogy ideje volt belevágni egy saját készítésűbe. Ezúttal Nóri barátnőmnek készült mondván sokat dolgozik, és szerettem volna valami olyannal kedveskedni, amit sokat tud használni, ha már napjai nagy részét az irodában tölti. Így esett a választás erre a párosra. Nóri szereti a pirosat, nekem nagyon tetszett ez a szalvéta, ezt őhozzá teljesen el tudtam képzelni.

A ceruzatartónál belül mindenhol, és kívül alulra festést terveztem, körben pedig szalvétát. A festéket ugyan eredetileg valami drappos színnek nevezték, de már akkor mondta az eladó inkább rózsaszínes. Nem volt rózsaszínes, hanem valami nagyon érdekes rózsaszín, púderszín, barackvirág szín kombinációja. Nekem nagyon tetszett. Valamiért a festék nem volt egyenletes, ahogy a felületre vittem ettől még izgalmasabb lett a hatás. A tartó függőleges éleit pedig arannyal festettem meg. Még ezt sem használtam így, valahogy irtóztam a csillogástól, de ez is nagyon tetszett készen. A szalvétákat ismét sablonok alapján vágtam ki, felhelyezésük semmi bonyodalmat nem okozott, a szokásos menet: ragasztólakk, szalvéta, szépen egyenletesen rányomkodni a szivaccsal, száradás, majd újabb ragasztólakk. Az éleket utána még egyszer átkentem az arannyal, ez belátom nem mindenhol lett tökéletes. A színek soha nem látott harmóniában, nekem nagyon-nagyon tetszett.

Az irattartó picit nehezebb történet volt. A szalvéta elhelyezése a belső részeken kifejezetten nehéz, pontos illesztés szinte reménytelen volt, de egyes részeken belül is festettem, az se volt sokkal egyszerűbb, alig akart az ecset beférni a szűk résekbe. A túllógó szalvétaszélek eddig gondot jelentettek, nem voltak elég jó ollóim, utólag a már ragasztós széleket soha nem tudtam levágni, még száradás után se. Most végre rábukkantam a családi háztatásban egy körömollóra, na, ez lett a nyerő.

A szalaggal sokat bajlódtam, nagyon szerettem volna, de nem találtam megfelelőt színben. A szatén szalag irányába mentem el, nagyon vékony arany volt, s bár mondták, hogy ezt nem lehet felragasztani, nem hittem el. Hát valóban nem lehet. Még úgy sem sikerült, hogy pici masnit csináltam, és csak abból tettem volna mindkét darabra egyet-egyet. Nem maradt ott. Elengedtem a kérdést, ezekre a darabokra ezúttal nem erőltettem rá a csipkét. Maga a szalvéta, és a belső festék színe, illetve az arany már bőven elég volt. Szerintem egy elegáns, nőies gyönyörű darab lett belőle.

 

 

Hello Kittys ékszeres dobozok

Adri barátnőm lányainak, Flórának és Liliennek készültek karácsonyra.

Tükrös, ékszeres dobozt álmodtam nekik. Ez volt az egyetlen ilyen, de ezt már nyáron tudtam, hogy nekik ez lesz a karácsonyi ajándék. Korábban láttam hasonlót készen, más blogokban, igaz azokban fiók is volt. Bevallom olyat szerettem volna, de jelenleg se égen, se földön nem volt kapható. Maradt ez a több rekeszes, belül tükrös darab.

Az alapkoncepció a következő volt: fehér festék, Hello Kittys, illetve rózsaszín és pink alapon fehér pöttyös szalvéta, a nevek fabetűvel felragasztva az oldalára.

Először férfi segítséget kértem, valahogy szét kellett szedni a dobozt, mert a teteje befelé fordulós, átbillenős, képtelenség lett volna szépen kivitelezni a festést, szalvétázást. Sikerrel jártunk, így külön volt az alja, és a teteje. Belül a tükrös részt letakartam egy papírral, celluxoztam, elkerülendő az utólagos felesleges takarítási mizériát.  

Kezdtem a csiszolást, ez egy szép alap volt, nem sokat kellett, inkább csak belül, mert egy-két helyen sérült volt a fa. Csiszolás után festés következett, egy réteg lazúr festék, majd egy réteg fehér akril festék. A hatás gyönyörű volt. Vakító fehérség, de mégis látszott halványan a fa erezete. A doboz tetején kívülre terveztem a Hello Kittys nagy képet, ugyanígy a doboz alsó részén is alulra. Az alsó részen kívülre körbe, belül az elválasztó elemekre álmodtam meg a pöttyös szalvétát. Nem szerettem volna két teljesen egyformát a lányoknak, de nagyon különbözőt sem. A rózsaszín, és pink pöttyös szalvéták helyét variáltam meg a két dobozon.

Mint mindig, most is minden darabot először kivágtam sablonból, majd a szalvétából. A szalvéta ragasztása nem okozott különösebb gondot, bár belül az elválasztó falakon helyenként kicsit elcsúszott. Felhelyezésük menete: ragasztólakk, szalvéta óvatos szivaccsal történő nyomkodás, száradás után újabb ragasztólakk réteg. Végül a teljes felületet átkentem a parkettalakkal.

A betűket megkentem rózsaszín és pink akrilfestékkel és a száradás után a dobozok elejére ragasztottam a Glue for Hobby univerzális ragasztóval.

Nem volt más hátra, össze kellett szerelni, itt megint a férfi segítséget vettem igénybe. Kicsit kellett fúrni, mert a festék, ragasztó eltömítette a lyukakat. Végül egy apró hurkapálca darabbal rögzültek egymáshoz a részek.

A tükörről lekerült a papír, gyors pucolás, és kész is volt a csodadarab. Imádnivaló, igazi nőcis, mégis kislányos darabok lettek. Nagyon dugdostam a lányom elől, de egy óvatlan pillanatban… Ki is kellett próbálni, belepakolta a csatokat, kincseket. Megígértette, hogy neki is készítek. Ez nem is kérdés, már amikor csináltam, annyira beleszerettem… De a karácsonyi hajrában se dobozt, se pöttyös szalvétát nem lehetett már kapni. De az ígéretet nem feledem…

 

 

 

 

Három fiókos kiskomód

Adri barátnőmnek készült ez a három fiókos kiskomód, ékszereknek, apró csecsebecséknek. Bajban voltam a szalvéta kiválasztásával, mert Adri alapvetően nem az a romantikus rózsás típus, színben meg amennyire emlékeztem a narancsos, bordós, meleg színek dominálnak náluk otthon. Ehhez kerestem a megfelelőt. Végül az otthon lévő egyetlen rizspapírra esett a választásom. Párizs hangulatát idéző képekkel, kevés virággal, de színben reményeim szerint a lakáshoz illő. Kivágtam a mintákat, terveztem a két oldalára, a tetejére, és a hátuljára is. Később hiányzott a szememnek előröl, a fiókokról is valami, ekkor egy nagyobb képet harmadoltam, és azokkal terveztem a fiókok elejét beborítani.

A csiszolással ezúttal nem sok gondom volt. Ezt a darabot nem terveztem akrilfestékkel megkenni, itt a már korábbi munkám során emlegetett fehér lazúrt vetettem be, ezúttal két rétegben. A festés után jött a viasszal átkenés csíkokban, foltokban, ahogy adta magát, aztán egy pici barnás festék, csak amolyan éppenhogy, alapvetően a világos színt kívántam megtartani. Itt arra kellett figyelnem, hogy ahova a képek kerültek, azok helyét kijelöltem a fehér festés után, mert oda nem tettem se viaszt, se a barnás akril festéket. Aztán jöhetett a csiszolás, majd az antikolás, megint az antikoló pasztával is, de csak nagyon finoman, éleken, széleken, kontúrokon. Kapott egy régies hatást, de nem akartam elmenni egy sötét tónusba.

Jöhettek a képek. Egyszer dolgoztam eddig rizspapírral, most sem csalódtam benne. Könnyű vele dolgozni, szépen lehet felfektetni a felületre, nem gyűrődik, nem szakad. Egyetlen titka, hogy a szivacs nedves volt, amivel nyomkodtam a felületre. Itt is került a papír alá, és fölé a ragasztólakkból. A fiókoknál picit nehéz volt sakkozni, hogy a kihúzó gombok hova is fognak kerülni a képen. Sablont készítettem ezúttal is, és azon vágtam ki először a körök helyét. Végül ezt vittem át a képre.

Miután az összes kép fent volt, kicsit ezt is antikoltam a pasztával, nem tetszett a színe, és nagyon elütött a festett rész színeitől. A végeredmény egységes lett. Végezetül jöhetett a teljes felület lakkozása. Ez talán feleslegesnek tűnik, de teljesen más a fénye a festett, és a szalvétázott ragasztólakozott felületnek. Arról nem is beszélve, hogy a ragasztólakkok némelyike mattra szárad. Nekem ezzel kap a felület egy egységes fényes hatást, de ahogy régen írtam, maga a lakk is kapható selyemfényű, és matt kivitelben. Már én is gondolkozom, hogy beszerzek egyet. Csipkét ezúttal nem terveztem. Sehova nem fért el, illetve az ajándékozott stílusához sem tudtam ezúttal egyáltalán elképzelni. Nekem ugyan valami hiányzott még a szememnek, de hosszas töprengés árán sem jutott semmi eszembe: mit és hova lehetne, így beértem ennyivel.