Fiókos, tükrös ékszertartó

Ez a darab is magamnak készült, de még nem tudom kié lesz, mert mondanom se kell, hogy a lányom minden újonnan elkészült szépség láttán heves alkudozásba kezd. Nos, hogy egy kis sikerélmény is legyen, ez a darab nagyon tetszik, és ez már a tervezésénél is meglátszott, mert annyira adta magát, hogy mit és hogyan fogok csinálni, mint még soha. Nem volt kérdés sem a festék színe, sem a szalvéta kiválasztása.

A szerelvényeket leszereltem, jöhetett a csiszolás. Majd egy réteg fehér festék, alapozásnak. A fehér festékre egyes részeken, főleg sarkokon arannyal rámentem, abban bízva, hogy ezt majd csiszolás után visszanyerem, sajnos ez nem teljesen lett így. A doboz egy részét fehérre terveztem, csak egy kis arany antikolással megbolondítva, másik részen meg egy megmondhatatlan színű, valami homok színre hajazó színt képzeltem. Ilyen lett a fiók, a doboz belseje, a teteje körben. Egyedül a tetejére kívül terveztem szalvétát: párizsi butikot idéző hangulatban. Viaszolás, majd a második réteg festés után csiszoltam, de sajnos nem tudom miért, az arany festék nem bukkant elő. Így maradt még az utólagos aranyozás. A nagy ötletem az volt, hogy a fehér részre én magam festek arannyal pöttyöket. Ezt ecsettel oldottam meg. Nos, nem lettek egyformák a pöttyök és a távolság sem egyenletes közöttük, de  igaziból ez semmit nem ront rajta. A doboz belsejébe, nem mindenhova, de most először csipke került, és nekem tetszik. Ez régi csipkefüggönyből került kivágásra. A korábbi barna szalagot lecseréltem világosabbra, szerelvények vissza a helyükre. Még egy kis aranyozás és készen is volt.

Egyszerű, elegáns, színekben harmonizáló, igazi kis nőcis darab, ezúttal nem a rózsák jegyében.

 

Levendula tálak

A gyakorlati helyem óvodavezetőjének és az imádott Gabi néninek készült évzárásként, köszönetképpen. Kínáló tál néven lehet kapni. Egyet tudtam biztosan, magamon túllépve ezúttal nem rózsás, hanem levendulás lesz. Mellé pici lila cserépben levendula virágot terveztem adni.

A készítése egyszerű volt, államvizsga tanulás közben ez volt a minimális lazítás. A felületét le kellett csiszolnom, érdes volt, a sarkok pedig túl élesek. Még mindig a legömbölyítettet szeretem.

Csiszolás után kétszer átkentem fehér akril festékkel. Helyenként átütött a fa erezete, nagyon szép volt, és remekül illett a kiválasztott szalvétához.

A szalvétán volt egy levendulás bordűr rész, azt szántam körbe, kívülre, belül az aljára pedig egy kivágott minta részt.

Ami ezúttal érdekes volt, hogy a festék valahogy még jobban kihozta a fa érdességét, ezért az első festés után egy kicsit újra kellett csiszolnom.

A szalvéta ragasztása nem okozott gondot, a szokásos: ragasztó, szalvéta felhelyezés, szivacsos nyomkodás, majd száradás után lakkozás az egész felületen, a festett részeken is.

Ami ennek a darabnak a különlegességét adta, az a felhelyezett csipke volt, amibe ezúttal lila szatén szalagot bújtattam. A végeredmény szerintem lenyűgöző.

Mellé a kis virág, igazán stílusos volt.  

A gyakorlati helyen még három kedves embernek készítettem szintén egy-egy levendulás kulcstartót, ebben semmi nehézség nem, volt, a széleket lilára festettem, a felületet fehérre alapoztam, arra került a szalvéta. Pici lila szalaggal díszítettem. Emellé is járt a cserepes levendula.

Húsvéti ajtódísz

Az ötlet nem az én érdemem, a megvalósítás Kincsővel közös érdem. A minta, amit láttam 8 darab hungarocell tojásból készült, mi 6 darab mellett tettük le a voksot, a mi ajtónkra így is elegendő a kész dísz mérete. Ezek a 6 cm-es tojások voltak, de lehet kisebb, nagyobb méretben is kapni, mindenki kedvére válogathat.

A tojásokat először „átfúrtuk”, egy nagyobb tűvel, két oldalról igyekeztünk összeérni, ez nem mindig jött össze, ilyenkor ferde lett a lyuk, korrigálni kellett. A festéshez a tojásokat hosszabb gyufaszálra, hurkapálcára, kinek mi van otthon, lehet felhúzni.

Három tojást megfestettünk elefántcsont színnel, ez éppen csak elüt a fehértől, de mégis látszik, hogy nem az alap hungarocell felületről van szó. Ezekre a tojásokra száradás után a már előre kivágott szalvéta darabokat ragasztottuk. Kevés száradási idő után újra átkentük a ragasztólakkal. Készen is voltak.

Jöhetett a másik három tojás, ezeket az előző tojások szalvétáihoz színben passzolónak álmodtuk meg, így merült fel a zöld, mályva és a repesztés ötlete. Alulra került a zöld festék, száradás, majd repesztőlakk, száradás, mályva festék. A második festék rétegnél kell óvatosnak lenni, gyors, határozott mozdulatok, kétszer nem megyünk ugyanarra a felületre, mert akkor nem lesz szép. Teljes száradás után erre is került egy lakk réteg, hogy szép fénye legyen. Sajnos a kép nem adja vissza, de gyönyörű lett, ahogy a repedésekben előbukkan a zöld festék.

A tojásokat damillal összefűztük, váltakozva a festett és szalvétázott darabokat. A résekbe szalagokat kötöttünk, a felső két tojás közé hosszút, így lett akasztó.

Annyira szerettük a végeredményt, hogy egészen júniusig az ajtón lógott.