Ceruzatartó és irattartó szett

Bár már a nyáron beszereztem magamnak egy ceruza-, és egy irattartót, de azóta sem készült el… Gyakorlat tehát ebben nem volt, de annyira tetszettek mindig is az ilyen összetartozó szettek, hogy ideje volt belevágni egy saját készítésűbe. Ezúttal Nóri barátnőmnek készült mondván sokat dolgozik, és szerettem volna valami olyannal kedveskedni, amit sokat tud használni, ha már napjai nagy részét az irodában tölti. Így esett a választás erre a párosra. Nóri szereti a pirosat, nekem nagyon tetszett ez a szalvéta, ezt őhozzá teljesen el tudtam képzelni.

A ceruzatartónál belül mindenhol, és kívül alulra festést terveztem, körben pedig szalvétát. A festéket ugyan eredetileg valami drappos színnek nevezték, de már akkor mondta az eladó inkább rózsaszínes. Nem volt rózsaszínes, hanem valami nagyon érdekes rózsaszín, púderszín, barackvirág szín kombinációja. Nekem nagyon tetszett. Valamiért a festék nem volt egyenletes, ahogy a felületre vittem ettől még izgalmasabb lett a hatás. A tartó függőleges éleit pedig arannyal festettem meg. Még ezt sem használtam így, valahogy irtóztam a csillogástól, de ez is nagyon tetszett készen. A szalvétákat ismét sablonok alapján vágtam ki, felhelyezésük semmi bonyodalmat nem okozott, a szokásos menet: ragasztólakk, szalvéta, szépen egyenletesen rányomkodni a szivaccsal, száradás, majd újabb ragasztólakk. Az éleket utána még egyszer átkentem az arannyal, ez belátom nem mindenhol lett tökéletes. A színek soha nem látott harmóniában, nekem nagyon-nagyon tetszett.

Az irattartó picit nehezebb történet volt. A szalvéta elhelyezése a belső részeken kifejezetten nehéz, pontos illesztés szinte reménytelen volt, de egyes részeken belül is festettem, az se volt sokkal egyszerűbb, alig akart az ecset beférni a szűk résekbe. A túllógó szalvétaszélek eddig gondot jelentettek, nem voltak elég jó ollóim, utólag a már ragasztós széleket soha nem tudtam levágni, még száradás után se. Most végre rábukkantam a családi háztatásban egy körömollóra, na, ez lett a nyerő.

A szalaggal sokat bajlódtam, nagyon szerettem volna, de nem találtam megfelelőt színben. A szatén szalag irányába mentem el, nagyon vékony arany volt, s bár mondták, hogy ezt nem lehet felragasztani, nem hittem el. Hát valóban nem lehet. Még úgy sem sikerült, hogy pici masnit csináltam, és csak abból tettem volna mindkét darabra egyet-egyet. Nem maradt ott. Elengedtem a kérdést, ezekre a darabokra ezúttal nem erőltettem rá a csipkét. Maga a szalvéta, és a belső festék színe, illetve az arany már bőven elég volt. Szerintem egy elegáns, nőies gyönyörű darab lett belőle.

 

 

Hello Kittys ékszeres dobozok

Adri barátnőm lányainak, Flórának és Liliennek készültek karácsonyra.

Tükrös, ékszeres dobozt álmodtam nekik. Ez volt az egyetlen ilyen, de ezt már nyáron tudtam, hogy nekik ez lesz a karácsonyi ajándék. Korábban láttam hasonlót készen, más blogokban, igaz azokban fiók is volt. Bevallom olyat szerettem volna, de jelenleg se égen, se földön nem volt kapható. Maradt ez a több rekeszes, belül tükrös darab.

Az alapkoncepció a következő volt: fehér festék, Hello Kittys, illetve rózsaszín és pink alapon fehér pöttyös szalvéta, a nevek fabetűvel felragasztva az oldalára.

Először férfi segítséget kértem, valahogy szét kellett szedni a dobozt, mert a teteje befelé fordulós, átbillenős, képtelenség lett volna szépen kivitelezni a festést, szalvétázást. Sikerrel jártunk, így külön volt az alja, és a teteje. Belül a tükrös részt letakartam egy papírral, celluxoztam, elkerülendő az utólagos felesleges takarítási mizériát.  

Kezdtem a csiszolást, ez egy szép alap volt, nem sokat kellett, inkább csak belül, mert egy-két helyen sérült volt a fa. Csiszolás után festés következett, egy réteg lazúr festék, majd egy réteg fehér akril festék. A hatás gyönyörű volt. Vakító fehérség, de mégis látszott halványan a fa erezete. A doboz tetején kívülre terveztem a Hello Kittys nagy képet, ugyanígy a doboz alsó részén is alulra. Az alsó részen kívülre körbe, belül az elválasztó elemekre álmodtam meg a pöttyös szalvétát. Nem szerettem volna két teljesen egyformát a lányoknak, de nagyon különbözőt sem. A rózsaszín, és pink pöttyös szalvéták helyét variáltam meg a két dobozon.

Mint mindig, most is minden darabot először kivágtam sablonból, majd a szalvétából. A szalvéta ragasztása nem okozott különösebb gondot, bár belül az elválasztó falakon helyenként kicsit elcsúszott. Felhelyezésük menete: ragasztólakk, szalvéta óvatos szivaccsal történő nyomkodás, száradás után újabb ragasztólakk réteg. Végül a teljes felületet átkentem a parkettalakkal.

A betűket megkentem rózsaszín és pink akrilfestékkel és a száradás után a dobozok elejére ragasztottam a Glue for Hobby univerzális ragasztóval.

Nem volt más hátra, össze kellett szerelni, itt megint a férfi segítséget vettem igénybe. Kicsit kellett fúrni, mert a festék, ragasztó eltömítette a lyukakat. Végül egy apró hurkapálca darabbal rögzültek egymáshoz a részek.

A tükörről lekerült a papír, gyors pucolás, és kész is volt a csodadarab. Imádnivaló, igazi nőcis, mégis kislányos darabok lettek. Nagyon dugdostam a lányom elől, de egy óvatlan pillanatban… Ki is kellett próbálni, belepakolta a csatokat, kincseket. Megígértette, hogy neki is készítek. Ez nem is kérdés, már amikor csináltam, annyira beleszerettem… De a karácsonyi hajrában se dobozt, se pöttyös szalvétát nem lehetett már kapni. De az ígéretet nem feledem…