Utolsó utáni pillanatban jött a
felkérés, jó lenne, ha sógornőm születésnapjára készítenék egy tartót a
kapszulás kávéknak. Elképzelésem se volt milyen lehetne. Elkezdtem bújni a
neten, először egy teafilter tartóban gondolkoztam, de ebbe nem lehetett volna
helytakarékosan beletenni a kapszulákat. Nagy volt a dilemma: akkor mi is
legyen? Az idő tényleg nagyon rövid volt. Láttam a neten kapszulatartókat,
többfélét is, vagy külföldön, vagy itthon de nem díszíthető alapot, hanem kész
terméket. Én akartam megcsinálni.
Aztán találtam egyet Franciaországban,
kimondottan kávékapszuláknak, nem négyzetesen voltak benne a fachok, mint a
teatartóban, hanem csak hosszanti irányban, párhuzamosan. Na, gondoltam ilyen
kell nekünk, csak éppen itthon nem volt ilyen alap.
Végül vettem egy 28x23-as dobozt,
kicsit magas ugyan a maga 7 cm-rével, de ez volt létező legjobb. A fachok
kialakítása pedig családi összefogás lett, mindenki ötletelt, hogy mi is legyen.
Végül egy lapszabaszátban méretre vágattuk az elválasztókat. Senki meg nem
mondaná, hogy nem eredeti, a végeredmény pedig zseniális lett.
A kivitelezés első lépése a csiszolás
volt, nagyon kellett, mert a doboz itt is kínai darab. A széleeket különösen
kerekítettem, még mindig túl élesek nekem, nem szeretem. Zárat, és zsanérokat
leszereltem, és jöhetett az antikolás. Előtte még egy új trükköt vetettem be, a
festendő felületek melletti részeket lecelluxoztam. Valahogy úgy, mint
szobafestésnél az ajtó, és ablakkeretet szokta az ember, hogy ne fesse össze.
Tettem ezt azért, mert a többi részre megy majd a szalvéta, és sajnos
óhatatlanul ez alá a rész alá is megy a széleken a festék, az pedig később
áttetszik a szalvéta alatt. Az oldalfalakat és a peremeket kellett festeni, először
bekentem mindenhol tejeskávé színre keresztelt festékkel. Utána jöhetett a viaszolás,
mécsessel kenegettem be szinte az egész felületet, mivel alapvetően a tejeskávé
színt szerettem volna viszontlátni. Ezúttal a második réteg festéket, a viasz
fölé csak foltosan, egy-egy ecsetvonást húzva helyeztem el, vagyis nem kentem
meg a teljes felületet, ráadásul két színt használtam: egy egészen sötétes
barnát, és egy világos elefántcsontszínt. Száradás után jöhetett a csiszolás.
Ez a része nehéz volt, és időigényes. A végeredmény viszont zseniális
szerintem. Annál is inkább, mert tökéletesen olyan lett, mint az előzőleg
kiválasztott szalvéta. Sőt jobb, mert sokkal életszerűbb. A szalvéta alá
ezúttal nem kentem akrilfestéket, csak azért, mert színben a szalvéta is egy
drappos színű volt, nem üt el tőle nagyon a fa alap színe. Ezután cellux le, és
jöhetett a szalvéta ragasztás. Kívül a tetejére, és a doboz aljára, belül pedig
a fedőlapra. A doboz alját belül egyszínű festékkel kentem csak meg. Végül az
oldalfalakra kívül kivágott szalvétadarabokat ragasztottam: Caffé Florence
feliratokat. Merthogy azt nem említettem, hogy egy másik nagy Olaszország rajongónak
készült, és ez a szalvéta választást is meghatározta. Az elválasztó lapokat
szintén antikoltam, és megbolondítottam a feliratos szalvétadarabokkal. A végén
a teljes felületet lakkoztam, illetve visszaszereltem a szerelvényeket.
A végeredmény szerintem szenzációs
lett, annyira összhangban van a szalvéta, az antikolt felülettel, mely amúgy is
három színnel lenyűgöző. A fachok kialakítása, ezzel a szintén antikolt
szalvétázott felülettel, rengeteget dob az egészen. Nagyon nagy sikert aratott.
