Kulcstartó, levéltartó egyben… Előszobai praktikum saját részre

Hiánypótló darab az előszobánkba, rögtön beleszerettem, amint megláttam. Végre lesz a kulcsoknak helye, és azok a fecnik, papírok, borítékok, amik eddig kallódtak, mindig szem előtt lesznek. Tudtam, ennek gyönyörűnek kell lenni. Meg is adtam a módját, ezúttal nem szalvétával dolgoztam, hanem a méregdrága rizspapírral. Tényleg drága, egy ív kellett ehhez a tartóhoz, az árakat mindenki megtalálja az általam kedvelt boltoknál.  

És akkor lássuk hogyan készült…

Először jött a már jól bevált csiszolás, ennél a darabnál ez nem lett volna létszükséglet, de nekem még mindig a szélek élesek, szeretem, ha jobban le van kerekítve, na ezért csiszoltam egy kicsit.

Aztán jött a sablonozás, eldöntöttem mely részeket festem, melyik lesz szalvétázva, és a szalvéta alapokat papírból kivágtam. Ahova a kulcsokat akasztjuk, azt eredetileg csak festettre terveztem, de aztán a szememnek hiányzott onnan a szalvéta, a minta, ezt utólag korrigáltam.  

Az akrilfestéknél két szín mellett döntöttem: antik rózsaszín és esőfelhő szürke. Antikolni terveztem a felületet, alulra ment a rózsaszín, száradás, gyertyával szinte az egész felületet átkentem, majd jöhetett rá a szürke festék. Végén csiszolás: ahol a viasz volt, ott lejön a felső festék réteg és előbukkan az alapszín, a rózsaszín.

Aztán felraktam a kivágott rizspapír darabokat. Hát ég és föld ezzel dolgozni és a szalvétával. Nem gyűrődik, nem szakad, nem kell a rétegeket válogatni. Csak jól beragasztóztam a felületet, és arra ment a papír. Felhelyezés előtt viszont a rizspapírt egy nedves szivaccsal benedvesítettem. Könnyen, gyorsan, szépen lehetett felhelyezni. Mondanom se kell, hogy beleszerettem, csak ne lenne ilyen drága. Száradás után jött a papírra a második réteg ragasztó.

A baj csak az volt, hogy nem tetszett, valahogy nem illett a festék színe a tapéta jellegű papírhoz, nem volt teljes az összhang. Vettem ezüst festéket, vettem ezüst szalagot, de ezek sem passzoltak.

Aztán jött az ötlet: repesztőlakk, majd ezüst festék. És vártam, vártam, vártam, de igazán nem történt semmi. Nem repedt meg. Valószínűleg a viaszolás miatt. Volt umbria névre hallgató antikoló pasztám, egy darab fán ezt kipróbáltam, és nagyon illett a már feltett rizspapírhoz, beleszerettem.

Az antikoló pasztát kis foltokban, jól szétkentem az ecsettel, vékonyan, majd egy papírral, nyomkodva, nem csíkosra húzkodva, letöröltem a felesleget. Látszott minden szín, a rózsaszín, a szürke, sőt még az ezüst is, és egy ilyen barnás öregbített hatása lett. Nekem nagyon tetszett már ekkor. És aztán jött a meglepetés, mert végezetül mindent kentem át a parketta lakkal, és ekkor megrepedt a felület: előbukkantak még izgalmasabb pompában a színek. Szerintem futottam pár felesleges kört, de a végeredmény gyönyörű lett, mármint nekem. A lányomnak nem tetszik, gondolom sötét neki….

A falra napokon belül felkerült, az előszoba dísze és használatban pedig egy kiváló praktikum…végre.

Bábok és fatálak

Lányom születésnapjára mindenképpen szerettem volna én magam dekorálni valami ajándékot. Láttam egy nagyon szépen elkészített sámlit, de nem nagyon láttam, mégis hogyan tudnánk kihasználni. Gondolkoztam kis székben, de az is volt már. Ekkor jött az ötlet, legyen a kiskonyhához kiegészítés: fatálakban és fakanalakban gondolkoztam. A beszerzés nem volt egyszerű történet, olyan fatálakat, amiben a főzést el lehet játszani, nem nagyon lehet kapni. Hosszas kínlódás után bukkantam egy fafaragóra, budapesti üzlettel. Készleten ugyan nem nagyon volt, amit elképzeltem, de szívesen vállalták, hogy elkészítik. Így is találtam egy pici tojástartóra emlékeztető valamit, meg különleges formájú fakanalakat. Aztán elkészültek az egyedi tálak is.

A képen látható gyöngyszemek két körben készültek. A lányom annyira örült neki, hogy gondoltam legkedvesebb barátnőm lányait is megörvendeztetem egy készlettel. Azt mondanom se kell, hogy mindkét körben utolsó pillanatos lett a készítés. Ez továbbra sem jó, mert alaphibákat vétettem már megint.

Mindenesetre a két turnus élményeit együttesen igyekszem összegezni.

Alapozni, alapozni, alapozni. Az ilyen fánál gyönyörűen látszottak a fa erezetei, és bizony, átüt a szalvétán, illetve a világosabb festék sem fed szépen. A titok nyitja azt hiszem az, ha az egész felületet lealapozzuk egy a fa eredeti színéhez nagyon közel álló színnel. Ez a későbbiekben színt kapó részen is nagyon praktikus, mert kevesebb festék fogy majd, ahol pedig szalvétázva lesz, ott egyenletesen szépen fog a szín átütni a szalvétán.  

Ég és a föld a különbség.

Kettes számú nagy tanulság, hogy szalvéta és szalvéta között is óriási különbség van. Ezt mondták nekem egy hobbiboltban, de nem hittem el. Nem hittem el, hogy másfajta szalvéta készülne a hobbizáshoz. Nos de, ezúttal megtapasztaltam, hogy egy feltehetőleg sima konyhai használatra készült darabbal mennyire nehéz dolgozni. Nehéz szétszedni, szakad, a minta festése sem egyenletes. És a felületre feltéve sem szép a minta, a szín.

Tehát nem lett szép az a része, ahol nem festettem a szalvéta alá, és nem lett szép igazán az se, ahol pl. a lila tálnál a lila szalvéta alá lilával kentem. Mert akkor meg a fehér pöttyök nem érvényesültek.

A nagyobb tálak közepére, belül szintén tettem egy kisebb kör alakú szalvétát, mert nekem túl nagy volt a festett felület egyben. Így a végeredmény sokkal érdekesebb.

A fakanalaknál az egyetlen nehézség a megfelelő méretű szalvétadarabok kivágása volt, mind a nyél, mind a feje résznél.

Azt már szerintem mondanom se kell, hogy a végén az egész felületet átkentem a kedvenc parketta lakommal. Így nem ragad, és gyönyörű csillogó az egész felület. 

 

A bábok ötletét részben loptam. Teljesen hétköznapi konyhai fakanalak vannak megfestve az akrilfestékkel, és átkenve a lakkal, hogy szép fényes legyen. Sima IKEA-s és egyéb ujjbábok vannak egyelőre vékony fonallal rákötözve, ez utóbbi nem tűnik annyira jó megoldásnak, de egyelőre nem tudok jobbat. Talán jobban kitömve, és ráragasztva a nyélre jobb lenne, de valahogy nem akart rajta maradni, én meg nem akartam a ragasztóval kísérletezni.

A végeredmény viszont szerintem szenzációs, mondanom se kell, hogy áhítattal nézi a lányom az esti bábozást. Amikor nyele nem volt, akkor számomra az ujjbábok használhatatlanok voltak. Így most remekül tudok vele boldogulni.

 

Az ősz az izgalmak, és változások jegyében telt. Végzős hallgatóként egy nagy álmom teljesült, egy zuglói óvodában látok el óvodapszichológusi feladatokat.

Az óvodák anyagi helyzete ismert, kevés jut új felszerelésekre. Nekem kellett a munkámhoz néhány játék, könyv, szerettem volna saját eszközöket vinni. Bábkészlet az elengedhetetlen, viszont drága. Az ujjbábok mellett döntöttem, így jött az ötlet, hogy megfestem azokat szép színesre, arra kerülnek a bábok. Jobban meg tudják fogni a gyerekek is.

Mikor készült, a férjem itt tévedett első ízben, azt hitte a lányunk születésnapi ajándéka készül, melynek nagyon fog örülni. Én akkor nevetve mondtam, hogy ez az ovisoknak készül, de már tudtam, nincs megállás.

10 állatbáb, 6 családbáb, és a régi 10-es IKEA-s szett normálisabb felhasználása. Aztán a sikeren felbuzdulva, merthogy lányom áhítattal nézi az előadásokat, szóval a már említett barátnő lányainak is készült egy újabb 10-es állatbáb készlet.

 

És a sor még nem ért véget, mondanom se kell, az ovisoké még nincs kész: oda is kellene egy állatkészlet, és egy család…