Három fiókos kiskomód

Adri barátnőmnek készült ez a három fiókos kiskomód, ékszereknek, apró csecsebecséknek. Bajban voltam a szalvéta kiválasztásával, mert Adri alapvetően nem az a romantikus rózsás típus, színben meg amennyire emlékeztem a narancsos, bordós, meleg színek dominálnak náluk otthon. Ehhez kerestem a megfelelőt. Végül az otthon lévő egyetlen rizspapírra esett a választásom. Párizs hangulatát idéző képekkel, kevés virággal, de színben reményeim szerint a lakáshoz illő. Kivágtam a mintákat, terveztem a két oldalára, a tetejére, és a hátuljára is. Később hiányzott a szememnek előröl, a fiókokról is valami, ekkor egy nagyobb képet harmadoltam, és azokkal terveztem a fiókok elejét beborítani.

A csiszolással ezúttal nem sok gondom volt. Ezt a darabot nem terveztem akrilfestékkel megkenni, itt a már korábbi munkám során emlegetett fehér lazúrt vetettem be, ezúttal két rétegben. A festés után jött a viasszal átkenés csíkokban, foltokban, ahogy adta magát, aztán egy pici barnás festék, csak amolyan éppenhogy, alapvetően a világos színt kívántam megtartani. Itt arra kellett figyelnem, hogy ahova a képek kerültek, azok helyét kijelöltem a fehér festés után, mert oda nem tettem se viaszt, se a barnás akril festéket. Aztán jöhetett a csiszolás, majd az antikolás, megint az antikoló pasztával is, de csak nagyon finoman, éleken, széleken, kontúrokon. Kapott egy régies hatást, de nem akartam elmenni egy sötét tónusba.

Jöhettek a képek. Egyszer dolgoztam eddig rizspapírral, most sem csalódtam benne. Könnyű vele dolgozni, szépen lehet felfektetni a felületre, nem gyűrődik, nem szakad. Egyetlen titka, hogy a szivacs nedves volt, amivel nyomkodtam a felületre. Itt is került a papír alá, és fölé a ragasztólakkból. A fiókoknál picit nehéz volt sakkozni, hogy a kihúzó gombok hova is fognak kerülni a képen. Sablont készítettem ezúttal is, és azon vágtam ki először a körök helyét. Végül ezt vittem át a képre.

Miután az összes kép fent volt, kicsit ezt is antikoltam a pasztával, nem tetszett a színe, és nagyon elütött a festett rész színeitől. A végeredmény egységes lett. Végezetül jöhetett a teljes felület lakkozása. Ez talán feleslegesnek tűnik, de teljesen más a fénye a festett, és a szalvétázott ragasztólakozott felületnek. Arról nem is beszélve, hogy a ragasztólakkok némelyike mattra szárad. Nekem ezzel kap a felület egy egységes fényes hatást, de ahogy régen írtam, maga a lakk is kapható selyemfényű, és matt kivitelben. Már én is gondolkozom, hogy beszerzek egyet. Csipkét ezúttal nem terveztem. Sehova nem fért el, illetve az ajándékozott stílusához sem tudtam ezúttal egyáltalán elképzelni. Nekem ugyan valami hiányzott még a szememnek, de hosszas töprengés árán sem jutott semmi eszembe: mit és hova lehetne, így beértem ennyivel.

 

 

Három láda - három ajándékozott

Ez a szett karácsonyra készült, de ezúttal három különböző személynek. Az alap, hasonló volt ahhoz, amit anno a lányomnak készítettem, ezeket a ládákat hármas kiszerelésben, így egybe lehet kapni.

Egy apróság, ami bevallom, engem szörnyen bosszant. A neten kiválasztott terméknek nem ilyen volt a zárja. Ezt már egyszer megjártam, akkor vissza is küldtem. Akkor elmagyarázták, hogy nem tudnak mit tenni, a gyártó hol ilyen, hol olyan zárral küldi aktuálisan a dobozokat. Ez rendben is van, de legalább lenne fent a neten valami kis megjegyzés, hogy a „zárak típusa az aktuális készlet függvényében változhat”. Tudom, hogy macerás vagyok, de nekem sem esztétikai, sem praktikum szempontjából nem jön be mindegyik, és adott esetben inkább vadásznék még tovább. Ezúttal sem azt kaptam, amit reméltem… sajnos.

A három láda tehát három embernek készült, különféle mintával, vagyis éppen lehetne három bejegyzést is írni, de nagyon hasonló volt a kivitelezés, ezért mégis csak inkább összevontan írok a készítésükről.

A legnagyobb Ildi barátnőmnek, a középső Viki barátnőmnek, a legkisebb pedig a párom testvérének készült.

Mindig a szalvéta kiválasztása nálam az első. Lapozgatom a meglévőeket, és közben keresem az adott emberhez legjobban illőt. Persze itt már figyelembe kell vennem, hogy a láda mely részét terveztem szalvétázni, hogy azt a felületet, az adott szalvéta mintája hogyan tudja bevonni. Volt, ami emiatt esett ki, semmi nem látszott volna a kis felületeken a szalvéta nagyobb, egybefüggő mintájából. Az alapkoncepció az volt, hogy a láda alját körben, teljes felületen megszalvétázom, a tetőn pedig kívül és belül is, a minta egyes darabjait helyezem el, elszórtan.

Mindenhol a szerelvények leszerelésével és a csiszolással kezdtem az érdemi munkát. Ezután jöhetett a festés. Most először kipróbáltam egy festékboltokban kapható lazúr névre hallgató, fehér festéket. Ami száradás után úgy szárad, hogy a fa erezete látható marad, vagyis nem fed teljesen. Gondoltam ez lesz az alap. Alapnak jó is, de a fa foltossága átütött. Vagyis vagy két rétegben kell kenni vagy, ahogy a nem szalvétázandó felületeken tettem, átkentem második rétegben akrillal, amiből így viszont sokkal kevesebb fogyott. A lazúr festéket bevonni a körbe nem volt hiábavaló, két rétegben szépen fed, és jóval olcsóbb megoldás, mint az akrilfesték, ami csak kis kiszerelésben kapható.

Ezután következett tehát az akrilfestékkel történő festés, belül, a doboz alján és kívül ugyanígy, majd a tetőn belül-kívül. Mindig az adott szalvétával összhangban, más-más színnel. A festés után jöhetett a szalvéták felhelyezése. Az alján tehát mindenhol, körben. A tetőn pedig kívül és belül is csak egy-egy virágot, motívumot helyeztem el. Ragasztó, szalvéta felhelyezése, szivaccsal finom nyomkodás, majd száradás után újabb ragasztó. Végül a teljes felület lakkozása. Csipkét ezúttal is terveztem, most a láda teteje adta magát, a szerelvény mentén körbe. A kiválasztásuk okozott csekély fejtörést. Ismét a már jól bevált Röltexbe mentem, igen nagy a választék, de valahogy mégis, ami éppen kellene, az nem mindig akad a horogra. A nagy ládához pinket terveztem, de ilyen szélességben nem volt, a középsőnél nem voltam olyan nagy bajban, a legkisebbnél nem pirosat szerettem volna, de kompromisszumot kötöttem. A csipke a szerelvény alá került, tehát a zárak, kapcsok felszerelése, csak a csipke után jöhetett. A csipkét a Glue for Hobby ragasztóval tettem fel, közepesen vastag rétegben kell felvinni, ecsettel elkenni, kicsit rányomkodni a csipkét. Fehér, néhol átüt a csipkén, de aggodalomra semmi ok, száradás után nyoma sincs. A csipkét ezúttal már nem kentem át semmivel. Maradjon meg az eredeti finomsága, még ha koszolódik is. Mindenki a maga módján fejezte ki örömét, de azt hiszem nagy volt a siker.