Levendulás gyöngyös doboz

A következő darab a balatoni legkedvesebb szomszédunk, Ani néni névnapjára készült. Egy 30x19x5 cm-es tároló doboz volt az alap. Az általa oly kedvelt gyöngyözéshez gondoltam egy jó kis kincses doboznak. Kiváló érzékkel egy levendulás szalvétát választottam, bár ekkor még nem sejtettem, hogy a leendő tulajdonosnak ez mekkora kedvence.

A legnagyobb baj az volt, hogy gyorsan kellett dolgoznom, mindössze egy napom volt rá, és a fachok száma nem könnyítette meg a dolgomat.

És akkor következzenek a készítés tapasztalatai. A szalvéta alá ragasztóként a kedvenc parketta lakkomat használtam, majd ezt tettem a szalvétára kívül is lakként, de valahogy a végeredmény nem volt az igaz. Úgy tűnik, hogy az a nyerő, ha a szalvéta alá, és aztán fölé egy-egy rétegben a ragasztó/lakk kerül, és aztán még egy befejező réteg lakk megy rá, ez lehet a parketta lakk. Ilyenkor szép fényes lesz, nekem ez jön be, de a parkettalakk kapható matt és selyemfényű változatban is.

A fafelület nem volt szép, utólag jöttem rá, hogy le kellett volna csiszolni, különböző erősségű smirgli papírral lehetett volna kísérletezni. Az üveg szélénél különösen csúnya volt az eldolgozás, ezt mindenképpen meg kellett volna egy kicsit csiszolni.

Az átlátszó tető körüli munka is nehéz, de a tetőre kerülő pöttyök, csíkok körömlakk lemosóval könnyedén leszedhetőek.

A doboz belsejében, az alsó lapot nem szalvétáztam, egyszerűen lelakkoztam, szép fényes lett, és valóban jobban érvényesülnek a dobozba kerülő apróságok.

És itt már sakkoztam egy kicsit azzal is, hogy a minta szépen fusson végig a doboz elején az alsó, és a tetőrész között, vagyis az egyik folytatódjon a másikban. A doboz belsejének tervezésével is sok időt töltöttem, bár a végeredmény itt kevésbé látványos.  

Szerintem ez a tervezés része az egyik legizgalmasabb, és legszebb az egészben. Ettől válik teljesen egyedivé, itt jelennek meg a különbségek, hogy kinek mi és hogyan tetszik.

Én ezúttal még a doboz minden élét is szalvétáztam, nagyon vékony csíkokkal kellett dolgozni, vagy ráhagyni egy kicsit az oldalakon, bevallom nem volt egy egyszerű történet, de a végeredmény szerintem önmagáért beszél.

Nekem nagyon tetszenek az intenzív, élénk színek, érdemes ezekkel dolgozni.  

Aki kapta, nagyon el volt ragadtatva, és jelentem megfertőztem: azóta lelkesen készíti a karácsonyi ajándékokat decoupage technikával.

 

 

Kincsesláda egy Kincsnek

Közeledett a lányom névnapja, és gondoltam ezúttal én készítek neki valamit: igazi kincsesládát álmodtam meg amolyan nagylányosat, amibe hajcsattokat, kacatokat lehet pakolni.

Elkezdtem beszerezni az alapanyagokat. Mivel kedvemre való ládát, csak három az egyben kiszerelésben (9,5x12,5 cm, 12,5x15,5 cm és 15,5x19,5 cm) találtam, így erre esett a választásom. Vettem egy olcsó, név nélküli ragasztó/lakkot (ez ragasztóként, és befejező lakként is használható), néhány ecsetet a papír-írószerben. A szalvéta tekintetében egy rózsásra esett a választásom. Igazi romantikus, csajos darabnak ígérkezett.

És akkor lássuk az első munka tapasztalatait. A név nélküli ragasztó, amelyre kézzel igyekeztem rásimogatni a szalvétát: borzasztóan ragadt. A kezem már tiszta ragacs volt, húztam vele a szalvétát, nagyon nehézkes volt így a munka.

A zár és a zsanér környékén a szalvéta kivágását pontosan és szépen megcsinálni szinte lehetetlen. Talán le kellene szerelni?

A fa erezete nem egyforma. A szalvétát rárakva, melynek a nagy része ráadásul alaptónusában fehér, átüt a fa erezete. Kezdetben ez nem tetszett, hogy nem egyformán üt át a szalvétán. Aztán ahogy egyre többet nézegettem, beleszerettem. Nos, ennek is megvan a szépsége kérdés milyenre vágyik az ember, illetve, hogy a szalvéta és a készítendő tárgyhoz illik-e.

A legnagyobb doboznál már a szalvéta negyede, vagyis egy teljes minta felület nem volt elegendő egyes részek, pl. az alja, vagy az ívelt tető befedéshez, itt nehéz volt sakkozni vele, hogy a mintát szépen adja ki, hol és hogyan toldjam meg. Tulajdonképpen ezzel sokat bíbelődtem, összességében mindhárom ládikánál, hogy a minta szépen helyezkedjen el az egyes oldalakon.

A szalvéta alá és fölé kentem a ragasztó/lakk kombinációmat, a végén eszméletlenül ragacsos volt az egész, kétségbeesetten vártam a csodát. Már ott tartottam, hogy mehet a kukába a három láda, mert így használhatatlan volt, semmit nem lehetett volna beletenni. A csoda, hála MeZsunak, azért beköszöntött, a Klubban a Basacolors Unifloor nevű parketta lakkját használtuk. Gyorsan beszereztem ebből, és igen, ezt kentem fel harmadik rétegnek. Gyönyörű fényes lett és végre nem ragadt. Azóta ezt használom befejező lakként. Amúgy kapható matt és selyemfényű kivitelben is, de én egyelőre imádom a fényes verziót, és ebből nem engedek.

Még egy nagy tapasztalat: előre kivágom az oldalakat sablonból, és aztán így vágom ki az adott részt a szalvétából. Így lehet szépen, pontosan vágni. Gombostűvel nyugodtan rá lehet tűzni a sablont a szalvétára, mint egy szabásmintát az anyagra. És azt körbevágni.

Egy dolog nagyon fontos még, bár sokaknak talán evidens, a 3 rétegű szalvétának csak és kizárólag a legfelső rétegét használjuk fel. Kivágni még sokkal könnyebb, ha a 3 réteg együtt van, de aztán finoman szét kell húzni. Ez szalvétafüggő. Van, amelyik magától szétesik, de van, amelyiket nehéz szétszedni.

Ja, és én mindenhol beborítottam a dobozt, kívül-belül, minden oldalát. Nem biztos, hogy kell, főleg belül, az alját. Zavaró a minta a beletett tárgyaknál.

 

A végeredmény egy igazi romantikus ládika szett lett, és óriási sikert aratott. Hajcsattokat, ékszereket, mindenféle csajos dolgokat rejt. Még jó hogy három van. A legnagyobb apáé (igazán jól áll neki ez a rózsás cucc), a középső anyáé, a legkisebb a boldog ünnepelté. Ő osztotta el így.

 

 

 

 

 

 

A kezdetek

Szeretem a szépet. Azt mondják, van hozzá érzékem is. Mindig szerettem alkotni, szerettem látni, kézzel fogni a munkám eredményét. Szerettem a készítés örömét. Sok mindent kipróbáltam, gobeline és üvegfestés, talán ezek voltak a legmeghatározóbbak. A hétköznapok és az állandó időhiány miatt azonban elmaradtak a kedvtelésnek élt pillanatok.

A leendő hivatásom és az alkotni vágyás szeretete az elmúlt egy évben szerencsésen összekapcsolódott a Félszigetben: készülődés, tervezés a hétfő délutánokra, az együtt alkotás öröme, az ünnepi dekorációk varázslata. Jött egy tavaszi délután: semmi tapasztalatom nem volt, csak jó néhány befőttesüveg, bébiételes üveg otthon, gondoltam próbáljuk meg, miért is ne. Elszaladtam a legközelebbi kreatív hobbi boltba és vettem néhány szalvétát. A lelkes klubtagokkal csodákat varázsoltunk.

Köszönet tehát az inspirációkért a Félsziget tagjainak, és külön köszönet MeZsunak a technikai eligazításért, és az alapanyag ötletekért.

Akkor még nem sejtettem, hogy az egyszeri próbálkozásból elköteleződés lesz. Vizsgaidőszak, év végi hajrá, és némi szünet következett: alig 1,5 hónapja, hogy elkezdtem dolgozni ezzel a technikával, még én is csak apró, óvatos lépéseket teszek, próbálkozom, kísérletezem.

Egy azonban biztos: beleszerettem a Decoupage világába. A legújabb szenvedély azóta számos alkotást, és ezt a blogot szülte. Szeretném megmutatni azokat a dolgokat, amiket készítek: részletes leírással, amelyben megosztom a tapasztalataimat, olyan apró trükköket, amelyek megkönnyítik a munkát. A végeredményről a képek tanúskodnak! Kellemes időtöltést, jó böngészést!