Kulcstartó, levéltartó egyben… Előszobai praktikum saját részre

Hiánypótló darab az előszobánkba, rögtön beleszerettem, amint megláttam. Végre lesz a kulcsoknak helye, és azok a fecnik, papírok, borítékok, amik eddig kallódtak, mindig szem előtt lesznek. Tudtam, ennek gyönyörűnek kell lenni. Meg is adtam a módját, ezúttal nem szalvétával dolgoztam, hanem a méregdrága rizspapírral. Tényleg drága, egy ív kellett ehhez a tartóhoz, az árakat mindenki megtalálja az általam kedvelt boltoknál.  

És akkor lássuk hogyan készült…

Először jött a már jól bevált csiszolás, ennél a darabnál ez nem lett volna létszükséglet, de nekem még mindig a szélek élesek, szeretem, ha jobban le van kerekítve, na ezért csiszoltam egy kicsit.

Aztán jött a sablonozás, eldöntöttem mely részeket festem, melyik lesz szalvétázva, és a szalvéta alapokat papírból kivágtam. Ahova a kulcsokat akasztjuk, azt eredetileg csak festettre terveztem, de aztán a szememnek hiányzott onnan a szalvéta, a minta, ezt utólag korrigáltam.  

Az akrilfestéknél két szín mellett döntöttem: antik rózsaszín és esőfelhő szürke. Antikolni terveztem a felületet, alulra ment a rózsaszín, száradás, gyertyával szinte az egész felületet átkentem, majd jöhetett rá a szürke festék. Végén csiszolás: ahol a viasz volt, ott lejön a felső festék réteg és előbukkan az alapszín, a rózsaszín.

Aztán felraktam a kivágott rizspapír darabokat. Hát ég és föld ezzel dolgozni és a szalvétával. Nem gyűrődik, nem szakad, nem kell a rétegeket válogatni. Csak jól beragasztóztam a felületet, és arra ment a papír. Felhelyezés előtt viszont a rizspapírt egy nedves szivaccsal benedvesítettem. Könnyen, gyorsan, szépen lehetett felhelyezni. Mondanom se kell, hogy beleszerettem, csak ne lenne ilyen drága. Száradás után jött a papírra a második réteg ragasztó.

A baj csak az volt, hogy nem tetszett, valahogy nem illett a festék színe a tapéta jellegű papírhoz, nem volt teljes az összhang. Vettem ezüst festéket, vettem ezüst szalagot, de ezek sem passzoltak.

Aztán jött az ötlet: repesztőlakk, majd ezüst festék. És vártam, vártam, vártam, de igazán nem történt semmi. Nem repedt meg. Valószínűleg a viaszolás miatt. Volt umbria névre hallgató antikoló pasztám, egy darab fán ezt kipróbáltam, és nagyon illett a már feltett rizspapírhoz, beleszerettem.

Az antikoló pasztát kis foltokban, jól szétkentem az ecsettel, vékonyan, majd egy papírral, nyomkodva, nem csíkosra húzkodva, letöröltem a felesleget. Látszott minden szín, a rózsaszín, a szürke, sőt még az ezüst is, és egy ilyen barnás öregbített hatása lett. Nekem nagyon tetszett már ekkor. És aztán jött a meglepetés, mert végezetül mindent kentem át a parketta lakkal, és ekkor megrepedt a felület: előbukkantak még izgalmasabb pompában a színek. Szerintem futottam pár felesleges kört, de a végeredmény gyönyörű lett, mármint nekem. A lányomnak nem tetszik, gondolom sötét neki….

A falra napokon belül felkerült, az előszoba dísze és használatban pedig egy kiváló praktikum…végre.

Bábok és fatálak

Lányom születésnapjára mindenképpen szerettem volna én magam dekorálni valami ajándékot. Láttam egy nagyon szépen elkészített sámlit, de nem nagyon láttam, mégis hogyan tudnánk kihasználni. Gondolkoztam kis székben, de az is volt már. Ekkor jött az ötlet, legyen a kiskonyhához kiegészítés: fatálakban és fakanalakban gondolkoztam. A beszerzés nem volt egyszerű történet, olyan fatálakat, amiben a főzést el lehet játszani, nem nagyon lehet kapni. Hosszas kínlódás után bukkantam egy fafaragóra, budapesti üzlettel. Készleten ugyan nem nagyon volt, amit elképzeltem, de szívesen vállalták, hogy elkészítik. Így is találtam egy pici tojástartóra emlékeztető valamit, meg különleges formájú fakanalakat. Aztán elkészültek az egyedi tálak is.

A képen látható gyöngyszemek két körben készültek. A lányom annyira örült neki, hogy gondoltam legkedvesebb barátnőm lányait is megörvendeztetem egy készlettel. Azt mondanom se kell, hogy mindkét körben utolsó pillanatos lett a készítés. Ez továbbra sem jó, mert alaphibákat vétettem már megint.

Mindenesetre a két turnus élményeit együttesen igyekszem összegezni.

Alapozni, alapozni, alapozni. Az ilyen fánál gyönyörűen látszottak a fa erezetei, és bizony, átüt a szalvétán, illetve a világosabb festék sem fed szépen. A titok nyitja azt hiszem az, ha az egész felületet lealapozzuk egy a fa eredeti színéhez nagyon közel álló színnel. Ez a későbbiekben színt kapó részen is nagyon praktikus, mert kevesebb festék fogy majd, ahol pedig szalvétázva lesz, ott egyenletesen szépen fog a szín átütni a szalvétán.  

Ég és a föld a különbség.

Kettes számú nagy tanulság, hogy szalvéta és szalvéta között is óriási különbség van. Ezt mondták nekem egy hobbiboltban, de nem hittem el. Nem hittem el, hogy másfajta szalvéta készülne a hobbizáshoz. Nos de, ezúttal megtapasztaltam, hogy egy feltehetőleg sima konyhai használatra készült darabbal mennyire nehéz dolgozni. Nehéz szétszedni, szakad, a minta festése sem egyenletes. És a felületre feltéve sem szép a minta, a szín.

Tehát nem lett szép az a része, ahol nem festettem a szalvéta alá, és nem lett szép igazán az se, ahol pl. a lila tálnál a lila szalvéta alá lilával kentem. Mert akkor meg a fehér pöttyök nem érvényesültek.

A nagyobb tálak közepére, belül szintén tettem egy kisebb kör alakú szalvétát, mert nekem túl nagy volt a festett felület egyben. Így a végeredmény sokkal érdekesebb.

A fakanalaknál az egyetlen nehézség a megfelelő méretű szalvétadarabok kivágása volt, mind a nyél, mind a feje résznél.

Azt már szerintem mondanom se kell, hogy a végén az egész felületet átkentem a kedvenc parketta lakommal. Így nem ragad, és gyönyörű csillogó az egész felület. 

 

A bábok ötletét részben loptam. Teljesen hétköznapi konyhai fakanalak vannak megfestve az akrilfestékkel, és átkenve a lakkal, hogy szép fényes legyen. Sima IKEA-s és egyéb ujjbábok vannak egyelőre vékony fonallal rákötözve, ez utóbbi nem tűnik annyira jó megoldásnak, de egyelőre nem tudok jobbat. Talán jobban kitömve, és ráragasztva a nyélre jobb lenne, de valahogy nem akart rajta maradni, én meg nem akartam a ragasztóval kísérletezni.

A végeredmény viszont szerintem szenzációs, mondanom se kell, hogy áhítattal nézi a lányom az esti bábozást. Amikor nyele nem volt, akkor számomra az ujjbábok használhatatlanok voltak. Így most remekül tudok vele boldogulni.

 

Az ősz az izgalmak, és változások jegyében telt. Végzős hallgatóként egy nagy álmom teljesült, egy zuglói óvodában látok el óvodapszichológusi feladatokat.

Az óvodák anyagi helyzete ismert, kevés jut új felszerelésekre. Nekem kellett a munkámhoz néhány játék, könyv, szerettem volna saját eszközöket vinni. Bábkészlet az elengedhetetlen, viszont drága. Az ujjbábok mellett döntöttem, így jött az ötlet, hogy megfestem azokat szép színesre, arra kerülnek a bábok. Jobban meg tudják fogni a gyerekek is.

Mikor készült, a férjem itt tévedett első ízben, azt hitte a lányunk születésnapi ajándéka készül, melynek nagyon fog örülni. Én akkor nevetve mondtam, hogy ez az ovisoknak készül, de már tudtam, nincs megállás.

10 állatbáb, 6 családbáb, és a régi 10-es IKEA-s szett normálisabb felhasználása. Aztán a sikeren felbuzdulva, merthogy lányom áhítattal nézi az előadásokat, szóval a már említett barátnő lányainak is készült egy újabb 10-es állatbáb készlet.

 

És a sor még nem ért véget, mondanom se kell, az ovisoké még nincs kész: oda is kellene egy állatkészlet, és egy család…

 

 

Kávé kapszula tartó születésnapra

Utolsó utáni pillanatban jött a felkérés, jó lenne, ha sógornőm születésnapjára készítenék egy tartót a kapszulás kávéknak. Elképzelésem se volt milyen lehetne. Elkezdtem bújni a neten, először egy teafilter tartóban gondolkoztam, de ebbe nem lehetett volna helytakarékosan beletenni a kapszulákat. Nagy volt a dilemma: akkor mi is legyen? Az idő tényleg nagyon rövid volt. Láttam a neten kapszulatartókat, többfélét is, vagy külföldön, vagy itthon de nem díszíthető alapot, hanem kész terméket. Én akartam megcsinálni.

Aztán találtam egyet Franciaországban, kimondottan kávékapszuláknak, nem négyzetesen voltak benne a fachok, mint a teatartóban, hanem csak hosszanti irányban, párhuzamosan. Na, gondoltam ilyen kell nekünk, csak éppen itthon nem volt ilyen alap.

Végül vettem egy 28x23-as dobozt, kicsit magas ugyan a maga 7 cm-rével, de ez volt létező legjobb. A fachok kialakítása pedig családi összefogás lett, mindenki ötletelt, hogy mi is legyen. Végül egy lapszabaszátban méretre vágattuk az elválasztókat. Senki meg nem mondaná, hogy nem eredeti, a végeredmény pedig zseniális lett.

A kivitelezés első lépése a csiszolás volt, nagyon kellett, mert a doboz itt is kínai darab. A széleeket különösen kerekítettem, még mindig túl élesek nekem, nem szeretem. Zárat, és zsanérokat leszereltem, és jöhetett az antikolás. Előtte még egy új trükköt vetettem be, a festendő felületek melletti részeket lecelluxoztam. Valahogy úgy, mint szobafestésnél az ajtó, és ablakkeretet szokta az ember, hogy ne fesse össze. Tettem ezt azért, mert a többi részre megy majd a szalvéta, és sajnos óhatatlanul ez alá a rész alá is megy a széleken a festék, az pedig később áttetszik a szalvéta alatt. Az oldalfalakat és a peremeket kellett festeni, először bekentem mindenhol tejeskávé színre keresztelt festékkel. Utána jöhetett a viaszolás, mécsessel kenegettem be szinte az egész felületet, mivel alapvetően a tejeskávé színt szerettem volna viszontlátni. Ezúttal a második réteg festéket, a viasz fölé csak foltosan, egy-egy ecsetvonást húzva helyeztem el, vagyis nem kentem meg a teljes felületet, ráadásul két színt használtam: egy egészen sötétes barnát, és egy világos elefántcsontszínt. Száradás után jöhetett a csiszolás. Ez a része nehéz volt, és időigényes. A végeredmény viszont zseniális szerintem. Annál is inkább, mert tökéletesen olyan lett, mint az előzőleg kiválasztott szalvéta. Sőt jobb, mert sokkal életszerűbb. A szalvéta alá ezúttal nem kentem akrilfestéket, csak azért, mert színben a szalvéta is egy drappos színű volt, nem üt el tőle nagyon a fa alap színe. Ezután cellux le, és jöhetett a szalvéta ragasztás. Kívül a tetejére, és a doboz aljára, belül pedig a fedőlapra. A doboz alját belül egyszínű festékkel kentem csak meg. Végül az oldalfalakra kívül kivágott szalvétadarabokat ragasztottam: Caffé Florence feliratokat. Merthogy azt nem említettem, hogy egy másik nagy Olaszország rajongónak készült, és ez a szalvéta választást is meghatározta. Az elválasztó lapokat szintén antikoltam, és megbolondítottam a feliratos szalvétadarabokkal. A végén a teljes felületet lakkoztam, illetve visszaszereltem a szerelvényeket.

A végeredmény szerintem szenzációs lett, annyira összhangban van a szalvéta, az antikolt felülettel, mely amúgy is három színnel lenyűgöző. A fachok kialakítása, ezzel a szintén antikolt szalvétázott felülettel, rengeteget dob az egészen. Nagyon nagy sikert aratott.

 

 

Livi születésnapi ékszerdoboza

Unokahúgom negyedik születésnapja adta a következő feladatot, neki is valami csajos kis dobozkát terveztem. Az alap egy 10x10 cm-es kiváló minőségű Rayher darab lett, ékszerdoboz néven futott, és én is annak szántam.

Végre leszereltem a csatot, zsanért, így azért könnyebb volt dolgozni, de persze ennek is meglett a böjtje. A szalvéta ragasztásánál nem figyeltem az irányokra, így fordulhatott elő, hogy a doboz tetején fejen áll a minta. Na de ne rohanjunk ennyire előre.

A szülőket kérdeztem a kis hölgy kedvenc színeiről. Érdekes volt, ezzel már kicsit a „megrendelő” igényei szerint dolgoztam, rózsaszín és zöld jöhetett szóba. Ismét jöttek a festékek, és a szalvéták. Volt választék bőven, mégis egy fiókban megbújt, régi ünnepi szalvéta győzött. Lila, pink, zöld, tulipán, margaréta. A mérete ezúttal nem a 33x33-as, hanem a 25x25-ös, mert ez jobban is illeszkedett a picike dobozhoz.

Akril festékkel kentem meg kívül és belül az oldalfalakat, mindenhol zölddel. A kipróbálandó technika ezúttal a repesztés volt. Egyfázisú, finomvonalas repesztőlakkot használtam. Tehát egy réteg akril festék, olyan színnel, amit később a repedésekben látni szeretnénk, aztán száradás után jöhet a repesztőlakk. Nem mindegy, hogy milyen irányban húzzuk az ecsetet, a festékes ecsetvonásokhoz képest. És aztán jöhet a következő réteg akril festék, nekem ez volt a doboz alsó felén pink, fenti részén lila. Nagyon fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, mert azonnal repedések bukkannak fel, és véletlenül se szabad egy már megkent felületre még egyszer rámenni, mert csak „meghúzza” a festéket, el fog tűnni a repedés, ott nem lesz olyan szép. Sajnos nekem sem lett mindenhol tökéletes. A zöld színt akartam még nagyobb felületen látni, ezért a doboz belsején, az alját zölddel repesztettem, vagyis ez lett a felső szín. Nekem nem nagyon tetszik ez a repesztett felület, vagy még nem tudom szépre csinálni, vagy nem tudom. Végül ezt is elfedtem szalvétával. Amit amúgy írnak is technikának, mert így egy kicsit olyan hatása van, mintha a szalvéta lenne repesztve. Szerintem nem rossz, de annyira nem látványos. A doboz teteje, és alja kapott még szalvétaborítást. És ahogy már említettem: figyelni kell, hogy milyen irányban rakjuk rá a szalvétát. Kettes számú szépséghibám, hogy leszerelvén a zárat, nem figyeltem melyik is lesz a doboz eleje. A szalvéta így feje tetején áll.

A végén jött még a nekem oly nagyon tetsző farkasfog, ezúttal zöld színben. Két helyen is végig futtattam, ez volt a hab a tortán. Végezetül jöhetett a parkettalakk, mindenhol átkentem, a szalagot is. És a szerelvények visszaszerelése. Igazi kis gyöngyszem lett.

 

 

Rózsás papírzsebkendő tartó

Mindig is utáltam a 100-a pzs-t kitéve az asztalra, ezért annyira örültem neki, hogy létezik már papírzsebkendő tartó. Nagyon praktikusnak tűnt, ezért következő kihívásnak ezt választottam. Bele is nyúltam rendesen, mert háromféle méretben lehet kapni, én persze a nagyot választottam. Ez rendben is van, mert ebbe belefér egy 100-as csomag teljes tartalma, de dolgozni vele nem volt egy sima ügy.

Az elején a rés keskeny ahhoz, hogy az ember a sarkokhoz jól be tudjon nyúlni az ecsettel, vagy a kezével a szalvéta elsimogatásához, fentről meg túl magas. A végeredmény nem is lett az igazi, de azért becsülettel megküzdöttem vele, és használatban a szépséghibák éppen nem látszanak. Szeretjük családilag.  

És akkor nézzük hogyan is készült.

Először is csiszolás, mert ez is egy kínai alap, és mint ilyen sajnos se derékszög, se párhuzamos nem könnyítette meg a dolgom amúgy se.

Én a széleket kicsit kerekítem, nekem túl szögletes, sarkos, éles, valahogy nem szeretem, de ízlés dolga.

És aztán megint jött a sakkozás a festékekkel, szalvétákkal. Terveztem, alkottam magamban. Csak azt tudtam, hogy ezúttal az „antikolás”-t szeretném kipróbálni.

Találtam egy kedvemre való rózsás szalvétát. Igen-igen, aki ismer, tudja, hogy romantikus stílus minden mennyiségben. De ez mégse volt annyira rózsás, és tetszettek a végigfutó csíkok, meg a szalvéta felső felén látható halvány motívumok.

Először kimértem a szalvéta helyét körben, ceruzával jelöltem. Belül mondanom se kell, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen volt. Merthogy azt eszeltem, ki, hogy nem elégszem meg a könnyű megoldással, hanem a szalvétát, belül is végig körbefuttatom.

Szóval megvolt a szalvéta helye jöhetett a fennmaradó rész festése. A tetejére és az aljára más-más színkombinációt álmodtam, ez összesen négy színt jelentett.

Az antikolás nagyon egyszerűen ment. Először jön egy réteg festék valamelyik színnel. Ha megszárad, akkor arra lehet csíkokat, mintákat satírozásokat tenni egy gyertyával. Ez lesz az a rész, amit a felső festék réteg nem fog be. Itt mindenki maga sakkozhat vele, hogy melyik szín legyen a domináns, miből mennyit akar látni, vagyis mekkora felületet gyertyáz be. Ha ez megvan, akkor jöhet rá a másik színű, második réteg akril festék. Én itt teljesen befedtem az egész felületet, vagyis nem is látszott az alapszín. Nem kell megijedni, mert a viaszt ugyan befedi a felső festék réteg, de aztán a csiszolásnál lejön a viasz és a felette lévő festék együtt. Tehát akrilfesték, viaszolás, másik színű akrilfesték, és száradás után jöhet a smirglipapír, és szépen átcsiszolni az egész felületet. Ekkor fog előbukkanni az alsó festék réteg. A végeredmény valóban egy kopottas, antik felületre emlékeztet.  

Mikor ez megvolt, jöhetett, a szalvétázás, a már jól bevált módon. Ragasztó, szalvéta, száradás, ragasztó. A belső rész őrült nehéz volt, és sajnos itt is meglett a szépséghiba, bolond módon az összeeresztést pont a belső felületen ugyan, de középre tettem. Nem szép, de amikor a zsebkendők benne vannak, szerencsére nem látszik.

Mivel a tartó felső része még nagyon színtelen volt, itt kipróbáltam, hogy milyen az, ha a szalvéta egy részét vágom ki, ezek a rózsák lettek, és azokat külön felragasztgattam.

A szalvéta és a festés határoló vonala nem volt a legszebb, ezért oda mindenképpen kellett a szememnek még valami. Mi más, mint szalag? Próbáltam a most divatos szatén szalagot, de nem illett ide, mondhat bárki bármit, szerintem a régi farkasfog nagyon tetszetős. Lehet már kiment a divatból, de itt szerintem zseniális. Hobby boltokban is kapható, de a régi röltex boltokban bőven lehet válogatni.

Végezetül az egészet mindenestül átkentem a parkettalakkal. Szalvétát, festett részt, szalagot, mindent.

A végeredmény egy nagyon praktikus kis darab, apró szépséghibákkal. Legfőbb bajom, hogy a rózsák barackvirág színűek lettek, nekem az nagyon nem bejövős. Az eredeti szalvétán ez nem látszott, de a ragasztó miatt sötétedett a szín. A balatoni nyaralóba kiváló, és már tervezem az itthonit is, mert ahelyett, hogy a nejlonzacskót nézegessem, egy csodálatos darabról álmodok, mely a lakás dísze lesz.

 

"Magyaros" szalvétatartó

Nagyon megtetszett ez a szalvétatartó. Ezzel a kérdéssel amúgy is mindig bajban voltam a nyaralóban, csak tettük ide-oda a vacakabbnál vacakabb tartókat, általában felborult az egész. No, de itt volt a kiváló lehetőség. Az alap a Rayher egy 18,5x18,5x5 cm-es darabja volt. Na és akkor a különbség a német, illetve a Kínában gyártott faáru között. Nem akarom nagyon részletezni, a lényeg, hogy egy finoman eldolgozott, nagyjából egyenletes színű termék volt a kezemben. Ég és föld.

Bár nem itt volt a legindokoltabb a használata, de a csiszolópapírt végre kipróbáltam. Még ezen az eredetileg jól eldolgozott terméken is tudtam kicsit finomítani.

Itt már hosszú időt eltöltöttem a tervezéssel. Én ezt a részét élveztem a legjobban. Elgondolkoztam, hogy milyen környezetbe kerül majd, végignéztem a festékeimet, a szalvétáimat, merthogy eddigre már mindből volt bőven. Szerintem érdemes beszerezni pár alapszínű festéket, kis kiszerelésben is kapható, nem jelent nagy költséget. Szalvétából is vettem mindössze 2-3 darabokat, de többfélét. Ezeket szétpakoltam mind, és válogattam.

Most először alkalmaztam valamiféle alapozást, nem a hivatalos alapozófestékkel, hanem egy elefántcsontszínű akrillal. Mindezt azokon a részeken alkalmaztam, ahova a szalvéta került a későbbiekben. Kiváló döntés volt. Egészen más lett a végeredmény. Ehhez a színes szalvétához szerintem jobban illik az, ha nem látszik át a fa erezete.

Aztán a tartó 2-2 oldalát megfestettem pirossal és zölddel. Két rétegben kellett felkennem, mert ezen a területen nem volt még semmi alapozás, és így volt teljes a fedés. Az alját kívül-belül szalvétáztam, és kívül körben, mint egy bordűrt végigvezettem a mintát. A leszorító falapot is beborítottam, és csak hogy itt is meglegyen a szépséghiba, ezt persze elfelejtettem az alapozó festékkel megkenni. Látszik is, nem olyan szép, itt bizony átüt a fa erezete. A végén az egészet, a festett, és szalvétázott részt is átkentem a parketta lakkal.

A mostani nagy felfedezések egyike, hogy a manikűrolló milyen nagy szolgálatot tud tenni. Sokkal könnyebb vele dolgozni, kevésbé csúsznak szét a szalvétarétegek a kézben.

A lakkozáshoz pedig, amikor nagy felületet ken az ember, akkor egy széles ecset remek szolgálatot tud tenni. Teljesen hétköznapi, festékboltban kapható variációt használtam.

De ami a legfontosabb, a szalvétát a ragasztás során egy kis darab szivaccsal nyomkodtam a felületre. Így nem lett a kezem tiszta ragacs, nem szakadt a szalvéta, és mindenhol szépen rá tudtam simogatni a felületre.

A végeredmény önmagáért beszél. Nekem nagyon bejön. Szerintem sokkal látványosabbak ezek az élénk színek, érdemes velük dolgozni.

 

 

Levendulás gyöngyös doboz

A következő darab a balatoni legkedvesebb szomszédunk, Ani néni névnapjára készült. Egy 30x19x5 cm-es tároló doboz volt az alap. Az általa oly kedvelt gyöngyözéshez gondoltam egy jó kis kincses doboznak. Kiváló érzékkel egy levendulás szalvétát választottam, bár ekkor még nem sejtettem, hogy a leendő tulajdonosnak ez mekkora kedvence.

A legnagyobb baj az volt, hogy gyorsan kellett dolgoznom, mindössze egy napom volt rá, és a fachok száma nem könnyítette meg a dolgomat.

És akkor következzenek a készítés tapasztalatai. A szalvéta alá ragasztóként a kedvenc parketta lakkomat használtam, majd ezt tettem a szalvétára kívül is lakként, de valahogy a végeredmény nem volt az igaz. Úgy tűnik, hogy az a nyerő, ha a szalvéta alá, és aztán fölé egy-egy rétegben a ragasztó/lakk kerül, és aztán még egy befejező réteg lakk megy rá, ez lehet a parketta lakk. Ilyenkor szép fényes lesz, nekem ez jön be, de a parkettalakk kapható matt és selyemfényű változatban is.

A fafelület nem volt szép, utólag jöttem rá, hogy le kellett volna csiszolni, különböző erősségű smirgli papírral lehetett volna kísérletezni. Az üveg szélénél különösen csúnya volt az eldolgozás, ezt mindenképpen meg kellett volna egy kicsit csiszolni.

Az átlátszó tető körüli munka is nehéz, de a tetőre kerülő pöttyök, csíkok körömlakk lemosóval könnyedén leszedhetőek.

A doboz belsejében, az alsó lapot nem szalvétáztam, egyszerűen lelakkoztam, szép fényes lett, és valóban jobban érvényesülnek a dobozba kerülő apróságok.

És itt már sakkoztam egy kicsit azzal is, hogy a minta szépen fusson végig a doboz elején az alsó, és a tetőrész között, vagyis az egyik folytatódjon a másikban. A doboz belsejének tervezésével is sok időt töltöttem, bár a végeredmény itt kevésbé látványos.  

Szerintem ez a tervezés része az egyik legizgalmasabb, és legszebb az egészben. Ettől válik teljesen egyedivé, itt jelennek meg a különbségek, hogy kinek mi és hogyan tetszik.

Én ezúttal még a doboz minden élét is szalvétáztam, nagyon vékony csíkokkal kellett dolgozni, vagy ráhagyni egy kicsit az oldalakon, bevallom nem volt egy egyszerű történet, de a végeredmény szerintem önmagáért beszél.

Nekem nagyon tetszenek az intenzív, élénk színek, érdemes ezekkel dolgozni.  

Aki kapta, nagyon el volt ragadtatva, és jelentem megfertőztem: azóta lelkesen készíti a karácsonyi ajándékokat decoupage technikával.

 

 

Kincsesláda egy Kincsnek

Közeledett a lányom névnapja, és gondoltam ezúttal én készítek neki valamit: igazi kincsesládát álmodtam meg amolyan nagylányosat, amibe hajcsattokat, kacatokat lehet pakolni.

Elkezdtem beszerezni az alapanyagokat. Mivel kedvemre való ládát, csak három az egyben kiszerelésben (9,5x12,5 cm, 12,5x15,5 cm és 15,5x19,5 cm) találtam, így erre esett a választásom. Vettem egy olcsó, név nélküli ragasztó/lakkot (ez ragasztóként, és befejező lakként is használható), néhány ecsetet a papír-írószerben. A szalvéta tekintetében egy rózsásra esett a választásom. Igazi romantikus, csajos darabnak ígérkezett.

És akkor lássuk az első munka tapasztalatait. A név nélküli ragasztó, amelyre kézzel igyekeztem rásimogatni a szalvétát: borzasztóan ragadt. A kezem már tiszta ragacs volt, húztam vele a szalvétát, nagyon nehézkes volt így a munka.

A zár és a zsanér környékén a szalvéta kivágását pontosan és szépen megcsinálni szinte lehetetlen. Talán le kellene szerelni?

A fa erezete nem egyforma. A szalvétát rárakva, melynek a nagy része ráadásul alaptónusában fehér, átüt a fa erezete. Kezdetben ez nem tetszett, hogy nem egyformán üt át a szalvétán. Aztán ahogy egyre többet nézegettem, beleszerettem. Nos, ennek is megvan a szépsége kérdés milyenre vágyik az ember, illetve, hogy a szalvéta és a készítendő tárgyhoz illik-e.

A legnagyobb doboznál már a szalvéta negyede, vagyis egy teljes minta felület nem volt elegendő egyes részek, pl. az alja, vagy az ívelt tető befedéshez, itt nehéz volt sakkozni vele, hogy a mintát szépen adja ki, hol és hogyan toldjam meg. Tulajdonképpen ezzel sokat bíbelődtem, összességében mindhárom ládikánál, hogy a minta szépen helyezkedjen el az egyes oldalakon.

A szalvéta alá és fölé kentem a ragasztó/lakk kombinációmat, a végén eszméletlenül ragacsos volt az egész, kétségbeesetten vártam a csodát. Már ott tartottam, hogy mehet a kukába a három láda, mert így használhatatlan volt, semmit nem lehetett volna beletenni. A csoda, hála MeZsunak, azért beköszöntött, a Klubban a Basacolors Unifloor nevű parketta lakkját használtuk. Gyorsan beszereztem ebből, és igen, ezt kentem fel harmadik rétegnek. Gyönyörű fényes lett és végre nem ragadt. Azóta ezt használom befejező lakként. Amúgy kapható matt és selyemfényű kivitelben is, de én egyelőre imádom a fényes verziót, és ebből nem engedek.

Még egy nagy tapasztalat: előre kivágom az oldalakat sablonból, és aztán így vágom ki az adott részt a szalvétából. Így lehet szépen, pontosan vágni. Gombostűvel nyugodtan rá lehet tűzni a sablont a szalvétára, mint egy szabásmintát az anyagra. És azt körbevágni.

Egy dolog nagyon fontos még, bár sokaknak talán evidens, a 3 rétegű szalvétának csak és kizárólag a legfelső rétegét használjuk fel. Kivágni még sokkal könnyebb, ha a 3 réteg együtt van, de aztán finoman szét kell húzni. Ez szalvétafüggő. Van, amelyik magától szétesik, de van, amelyiket nehéz szétszedni.

Ja, és én mindenhol beborítottam a dobozt, kívül-belül, minden oldalát. Nem biztos, hogy kell, főleg belül, az alját. Zavaró a minta a beletett tárgyaknál.

 

A végeredmény egy igazi romantikus ládika szett lett, és óriási sikert aratott. Hajcsattokat, ékszereket, mindenféle csajos dolgokat rejt. Még jó hogy három van. A legnagyobb apáé (igazán jól áll neki ez a rózsás cucc), a középső anyáé, a legkisebb a boldog ünnepelté. Ő osztotta el így.

 

 

 

 

 

 

A kezdetek

Szeretem a szépet. Azt mondják, van hozzá érzékem is. Mindig szerettem alkotni, szerettem látni, kézzel fogni a munkám eredményét. Szerettem a készítés örömét. Sok mindent kipróbáltam, gobeline és üvegfestés, talán ezek voltak a legmeghatározóbbak. A hétköznapok és az állandó időhiány miatt azonban elmaradtak a kedvtelésnek élt pillanatok.

A leendő hivatásom és az alkotni vágyás szeretete az elmúlt egy évben szerencsésen összekapcsolódott a Félszigetben: készülődés, tervezés a hétfő délutánokra, az együtt alkotás öröme, az ünnepi dekorációk varázslata. Jött egy tavaszi délután: semmi tapasztalatom nem volt, csak jó néhány befőttesüveg, bébiételes üveg otthon, gondoltam próbáljuk meg, miért is ne. Elszaladtam a legközelebbi kreatív hobbi boltba és vettem néhány szalvétát. A lelkes klubtagokkal csodákat varázsoltunk.

Köszönet tehát az inspirációkért a Félsziget tagjainak, és külön köszönet MeZsunak a technikai eligazításért, és az alapanyag ötletekért.

Akkor még nem sejtettem, hogy az egyszeri próbálkozásból elköteleződés lesz. Vizsgaidőszak, év végi hajrá, és némi szünet következett: alig 1,5 hónapja, hogy elkezdtem dolgozni ezzel a technikával, még én is csak apró, óvatos lépéseket teszek, próbálkozom, kísérletezem.

Egy azonban biztos: beleszerettem a Decoupage világába. A legújabb szenvedély azóta számos alkotást, és ezt a blogot szülte. Szeretném megmutatni azokat a dolgokat, amiket készítek: részletes leírással, amelyben megosztom a tapasztalataimat, olyan apró trükköket, amelyek megkönnyítik a munkát. A végeredményről a képek tanúskodnak! Kellemes időtöltést, jó böngészést!