"Magyaros" szalvétatartó

Nagyon megtetszett ez a szalvétatartó. Ezzel a kérdéssel amúgy is mindig bajban voltam a nyaralóban, csak tettük ide-oda a vacakabbnál vacakabb tartókat, általában felborult az egész. No, de itt volt a kiváló lehetőség. Az alap a Rayher egy 18,5x18,5x5 cm-es darabja volt. Na és akkor a különbség a német, illetve a Kínában gyártott faáru között. Nem akarom nagyon részletezni, a lényeg, hogy egy finoman eldolgozott, nagyjából egyenletes színű termék volt a kezemben. Ég és föld.

Bár nem itt volt a legindokoltabb a használata, de a csiszolópapírt végre kipróbáltam. Még ezen az eredetileg jól eldolgozott terméken is tudtam kicsit finomítani.

Itt már hosszú időt eltöltöttem a tervezéssel. Én ezt a részét élveztem a legjobban. Elgondolkoztam, hogy milyen környezetbe kerül majd, végignéztem a festékeimet, a szalvétáimat, merthogy eddigre már mindből volt bőven. Szerintem érdemes beszerezni pár alapszínű festéket, kis kiszerelésben is kapható, nem jelent nagy költséget. Szalvétából is vettem mindössze 2-3 darabokat, de többfélét. Ezeket szétpakoltam mind, és válogattam.

Most először alkalmaztam valamiféle alapozást, nem a hivatalos alapozófestékkel, hanem egy elefántcsontszínű akrillal. Mindezt azokon a részeken alkalmaztam, ahova a szalvéta került a későbbiekben. Kiváló döntés volt. Egészen más lett a végeredmény. Ehhez a színes szalvétához szerintem jobban illik az, ha nem látszik át a fa erezete.

Aztán a tartó 2-2 oldalát megfestettem pirossal és zölddel. Két rétegben kellett felkennem, mert ezen a területen nem volt még semmi alapozás, és így volt teljes a fedés. Az alját kívül-belül szalvétáztam, és kívül körben, mint egy bordűrt végigvezettem a mintát. A leszorító falapot is beborítottam, és csak hogy itt is meglegyen a szépséghiba, ezt persze elfelejtettem az alapozó festékkel megkenni. Látszik is, nem olyan szép, itt bizony átüt a fa erezete. A végén az egészet, a festett, és szalvétázott részt is átkentem a parketta lakkal.

A mostani nagy felfedezések egyike, hogy a manikűrolló milyen nagy szolgálatot tud tenni. Sokkal könnyebb vele dolgozni, kevésbé csúsznak szét a szalvétarétegek a kézben.

A lakkozáshoz pedig, amikor nagy felületet ken az ember, akkor egy széles ecset remek szolgálatot tud tenni. Teljesen hétköznapi, festékboltban kapható variációt használtam.

De ami a legfontosabb, a szalvétát a ragasztás során egy kis darab szivaccsal nyomkodtam a felületre. Így nem lett a kezem tiszta ragacs, nem szakadt a szalvéta, és mindenhol szépen rá tudtam simogatni a felületre.

A végeredmény önmagáért beszél. Nekem nagyon bejön. Szerintem sokkal látványosabbak ezek az élénk színek, érdemes velük dolgozni.