Kávé kapszula tartó születésnapra

Utolsó utáni pillanatban jött a felkérés, jó lenne, ha sógornőm születésnapjára készítenék egy tartót a kapszulás kávéknak. Elképzelésem se volt milyen lehetne. Elkezdtem bújni a neten, először egy teafilter tartóban gondolkoztam, de ebbe nem lehetett volna helytakarékosan beletenni a kapszulákat. Nagy volt a dilemma: akkor mi is legyen? Az idő tényleg nagyon rövid volt. Láttam a neten kapszulatartókat, többfélét is, vagy külföldön, vagy itthon de nem díszíthető alapot, hanem kész terméket. Én akartam megcsinálni.

Aztán találtam egyet Franciaországban, kimondottan kávékapszuláknak, nem négyzetesen voltak benne a fachok, mint a teatartóban, hanem csak hosszanti irányban, párhuzamosan. Na, gondoltam ilyen kell nekünk, csak éppen itthon nem volt ilyen alap.

Végül vettem egy 28x23-as dobozt, kicsit magas ugyan a maga 7 cm-rével, de ez volt létező legjobb. A fachok kialakítása pedig családi összefogás lett, mindenki ötletelt, hogy mi is legyen. Végül egy lapszabaszátban méretre vágattuk az elválasztókat. Senki meg nem mondaná, hogy nem eredeti, a végeredmény pedig zseniális lett.

A kivitelezés első lépése a csiszolás volt, nagyon kellett, mert a doboz itt is kínai darab. A széleeket különösen kerekítettem, még mindig túl élesek nekem, nem szeretem. Zárat, és zsanérokat leszereltem, és jöhetett az antikolás. Előtte még egy új trükköt vetettem be, a festendő felületek melletti részeket lecelluxoztam. Valahogy úgy, mint szobafestésnél az ajtó, és ablakkeretet szokta az ember, hogy ne fesse össze. Tettem ezt azért, mert a többi részre megy majd a szalvéta, és sajnos óhatatlanul ez alá a rész alá is megy a széleken a festék, az pedig később áttetszik a szalvéta alatt. Az oldalfalakat és a peremeket kellett festeni, először bekentem mindenhol tejeskávé színre keresztelt festékkel. Utána jöhetett a viaszolás, mécsessel kenegettem be szinte az egész felületet, mivel alapvetően a tejeskávé színt szerettem volna viszontlátni. Ezúttal a második réteg festéket, a viasz fölé csak foltosan, egy-egy ecsetvonást húzva helyeztem el, vagyis nem kentem meg a teljes felületet, ráadásul két színt használtam: egy egészen sötétes barnát, és egy világos elefántcsontszínt. Száradás után jöhetett a csiszolás. Ez a része nehéz volt, és időigényes. A végeredmény viszont zseniális szerintem. Annál is inkább, mert tökéletesen olyan lett, mint az előzőleg kiválasztott szalvéta. Sőt jobb, mert sokkal életszerűbb. A szalvéta alá ezúttal nem kentem akrilfestéket, csak azért, mert színben a szalvéta is egy drappos színű volt, nem üt el tőle nagyon a fa alap színe. Ezután cellux le, és jöhetett a szalvéta ragasztás. Kívül a tetejére, és a doboz aljára, belül pedig a fedőlapra. A doboz alját belül egyszínű festékkel kentem csak meg. Végül az oldalfalakra kívül kivágott szalvétadarabokat ragasztottam: Caffé Florence feliratokat. Merthogy azt nem említettem, hogy egy másik nagy Olaszország rajongónak készült, és ez a szalvéta választást is meghatározta. Az elválasztó lapokat szintén antikoltam, és megbolondítottam a feliratos szalvétadarabokkal. A végén a teljes felületet lakkoztam, illetve visszaszereltem a szerelvényeket.

A végeredmény szerintem szenzációs lett, annyira összhangban van a szalvéta, az antikolt felülettel, mely amúgy is három színnel lenyűgöző. A fachok kialakítása, ezzel a szintén antikolt szalvétázott felülettel, rengeteget dob az egészen. Nagyon nagy sikert aratott.