Ceruzatartó és irattartó szett

Bár már a nyáron beszereztem magamnak egy ceruza-, és egy irattartót, de azóta sem készült el… Gyakorlat tehát ebben nem volt, de annyira tetszettek mindig is az ilyen összetartozó szettek, hogy ideje volt belevágni egy saját készítésűbe. Ezúttal Nóri barátnőmnek készült mondván sokat dolgozik, és szerettem volna valami olyannal kedveskedni, amit sokat tud használni, ha már napjai nagy részét az irodában tölti. Így esett a választás erre a párosra. Nóri szereti a pirosat, nekem nagyon tetszett ez a szalvéta, ezt őhozzá teljesen el tudtam képzelni.

A ceruzatartónál belül mindenhol, és kívül alulra festést terveztem, körben pedig szalvétát. A festéket ugyan eredetileg valami drappos színnek nevezték, de már akkor mondta az eladó inkább rózsaszínes. Nem volt rózsaszínes, hanem valami nagyon érdekes rózsaszín, púderszín, barackvirág szín kombinációja. Nekem nagyon tetszett. Valamiért a festék nem volt egyenletes, ahogy a felületre vittem ettől még izgalmasabb lett a hatás. A tartó függőleges éleit pedig arannyal festettem meg. Még ezt sem használtam így, valahogy irtóztam a csillogástól, de ez is nagyon tetszett készen. A szalvétákat ismét sablonok alapján vágtam ki, felhelyezésük semmi bonyodalmat nem okozott, a szokásos menet: ragasztólakk, szalvéta, szépen egyenletesen rányomkodni a szivaccsal, száradás, majd újabb ragasztólakk. Az éleket utána még egyszer átkentem az arannyal, ez belátom nem mindenhol lett tökéletes. A színek soha nem látott harmóniában, nekem nagyon-nagyon tetszett.

Az irattartó picit nehezebb történet volt. A szalvéta elhelyezése a belső részeken kifejezetten nehéz, pontos illesztés szinte reménytelen volt, de egyes részeken belül is festettem, az se volt sokkal egyszerűbb, alig akart az ecset beférni a szűk résekbe. A túllógó szalvétaszélek eddig gondot jelentettek, nem voltak elég jó ollóim, utólag a már ragasztós széleket soha nem tudtam levágni, még száradás után se. Most végre rábukkantam a családi háztatásban egy körömollóra, na, ez lett a nyerő.

A szalaggal sokat bajlódtam, nagyon szerettem volna, de nem találtam megfelelőt színben. A szatén szalag irányába mentem el, nagyon vékony arany volt, s bár mondták, hogy ezt nem lehet felragasztani, nem hittem el. Hát valóban nem lehet. Még úgy sem sikerült, hogy pici masnit csináltam, és csak abból tettem volna mindkét darabra egyet-egyet. Nem maradt ott. Elengedtem a kérdést, ezekre a darabokra ezúttal nem erőltettem rá a csipkét. Maga a szalvéta, és a belső festék színe, illetve az arany már bőven elég volt. Szerintem egy elegáns, nőies gyönyörű darab lett belőle.