Bár nem mi készítettük, hanem a
Jézuska hozta, azért egy pici szerepünk nekünk is volt benne. Már novemberben
indulnak a családi egyeztetések, a gyerekek köré összpontosulva, kinek mi
legyen az ajándék. Ilyenkor elkezdem a netet bújni, számolok, tervezek, hány
helyről kap majd ajándékot, kitől mi lenne jó. Most nem nagyon találtam a
tökéleteset, jó egy éve kiskonyhában gondolkozom, komolyabb, fából készült
kivitelben, az első műanyag apró darab helyett. Ez a konyha vonal nagyon elvitt
egy irányba, ami téves volt. Felmerült már minden, saját készítés, készíttetés,
megvenni családi összefogással a horrorisztikus áron kaphatóakat.
Nem először fordul elő, hogy
mikor én már több óra netezés, agyalás után még mindig nem találom az ideális
ajándékot, és éppen panaszkodom a férjemnek, akkor ő elejt egy ötletet, amire
én ráharapok. Nem volt ez most se másként, azt mondta ne konyha legyen, hanem
árusító hely, kis bolt, zöldséges stand, ilyet is látott valahol. Az ötlet
zseniális volt. Mi ugyanis elmondani nem tudom mennyi időt töltöttünk már eddig
is a „játsszunk boltost” játékkal. Eddig ehhez elég volt egy-egy ikeás
zöldséges és gyümölcsös csomag, most gondoltuk gazdagítsuk a repertoárt.
Nekiálltam keresgélni, de ezek ára is az egekben, már éppen megint a családot
fűztem, legyen közös az ajándék. Mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve
rákerestem a Vaterán. És igen, gyors döntés, egyeztetés a férjemmel, jó lesz,
megcsináljuk, feljavítjuk. Az alap egy német darab, ma is kapható, de mégiscsak
használt, piros a hátlap, mi nem szeretjük, a fa színe natúr, azt sem. 4000 Ft
volt, nevetségesen olcsó. És már álmodtam is tovább. Fehér festék, látszik a fa
erezete, a pirosat és bizonyos más részeket átfestünk rózsaszínre, és helyenként
szalvétázok. Mert idén mindenképpen ilyen ajándékot (is) akartam, amit én
készítek. Hát az lett a javából.
Az árut rohantam átvenni,
hibátlan volt, sérülésmentes, a felület kezeletlen, kiváló alap a munkához.
Gyors festékbolt járás, vittük a minta részeket, melyiket mivel lehet átkenni,
sakkozás, mert a festék se olcsó. Maradtunk a fehér-rózsaszín kombinációnál. A
fehér részhez lazúr lett, hogy az erezet megmaradjon, ne legyen a fedés teljes.
A rózsaszín mindenképpen zománcfesték kellett legyen, az fedi be a pirosat.
Végül mindkettőt a Baumax-ban
vettem meg. A zománcot ott is szépen kikeverik, bár nem olyan nagy a
színválaszték, és itt keverik a legkisebb mennyiséget, 0,375 literes
kiszerelésben.
A festék tehát megvolt. Bár párom
nem akarta szétszerelni, meggyőztem, nekem sokkal könnyebb lesz úgy festenem.
Rá is várt még egy nagy feladat.
Volt ugyanis egy hátsó polcos elemünk és egy kis asztalkaszerű valamink. A
kapható, új darabokon, ezt a kettőt összeköti egy polcos elem, amire szintén
lehet ládákat, miegymást pakolni. Ezt neki kellett elkészíteni. Nagyon meg
akart itt is győzni, hogy milyen legyen, de nem engedtem, a kapható, új darabon
lévő volt az elvárás. Egyetlen nyugodt, veszekedésmentes délelőtt elég volt
neki, hogy meglegyen, és röstellem, utólag szabadkoztam, nem hittem, hogy
ennyire jó lesz.
Most már én következtem, és
időben nagyon megcsúszva, de végre nekiálltam. Az utolsó tervezett délelőttjeim
elúsztak, Kincső beteg lett, nem ment oviba, maradtak az estéim, éjszakáim. A konyhát
ilyenkor beborítottam nagy nejlonokkal, és elkezdtem egyesével megkenni az
éleket, lapokat, reggelig száradás, gyors spejzba pakolás. A másnap szabad
1-1,5 óráiban egy másik oldal megkenése. A fehérrel kétszer kellett átkenni
minden részt, így lett olyan a hatás, amit megálmodtam. Férjem aggódott ne
halogassam a zománccal festést, mert az macerás, megfolyhat, nehezen szárad.
Ezzel a piros hátlapot kellett megkennem, plusz az asztal lapját terveztem, az
újonnan készült oldalsó elem pultos kis részét, és a három kis fiókot. Nem volt
sok. És akkor jöjjön a nagy dicséret a Baumaxnak. Másét nem ismerem, de
garantálom nem is fogok máshol festéket venni ezentúl. Szenzációs a festékük.
Lehet nem akkora a színválaszték, de dolgozni vele áldás volt. Ár értékben is
nagyon megéri, ezért tervezem is, hogy akril helyett, néhány alapszínben veszek
ebből. Gyönyörűen lehetett kenni, nem folyt, nem volt erős szaga, sőt semmilyen
szaga nem volt, szépen terült a felületen, nem száradt azonnal, de a felkenés
utáni fél órában már gyakorlatilag arrébb rakható volt. Szóval csak ajánlani
tudom!!! A festési technikámon is vívódtunk, de nem engedtem, és férjem utólag
elismerte, hogy nem is rossz. Én ecsettel vittem fel, de aztán egy mini
szivacsos hengerrel átmentem rajta. Nem szeretem az ecsetnyomokat, csíkokat.
Így meg szép egyenletes, picit inkább pöttyös hatású lesz.
Már láttam a lelki szemeim előtt
a végeredményt, szenzációsnak ígérkezett, a régi sablonos darab, teljesen új
színekben pompázott, szinte tökéletes kivitelben. Szalvéta nélkül is megállta
volna a helyét. Mégis néhány helyre tettem egy kis bordűrt, hello kittyt. Csak
a rend kedvéért. Picit még dobott rajta, bár enélkül is tökéletes volt.
Összeszerelve a hatás káprázatos.
Még jött egy kis spejzban
dugdosás, kerülgetés.
Aztán 24-én a délutáni alvás
alatt járt a Jézuska minálunk, és Kincső szobájában, egy lepel alatt otthagyott
valami hatalmas ajándékot. Kincső mikor meglátta, nem akart hinni a szemének,
saját kis boltja lesz, és már hozta is az újonnan kapott fa zöldségeket,
gyümölcsöket. Pakolta mindenhova, innen oda, onnan ide. Majd készen ált a
nyitásra, mosolyogva várta az első vevőt. Én pedig jöttem a kis kosarammal.
Indulhatott a boltos játék újabb fejezete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése