A gyakorlati helyem
óvodavezetőjének és az imádott Gabi néninek készült évzárásként,
köszönetképpen. Kínáló tál néven lehet kapni. Egyet tudtam biztosan, magamon
túllépve ezúttal nem rózsás, hanem levendulás lesz. Mellé pici lila cserépben
levendula virágot terveztem adni.
A készítése egyszerű volt,
államvizsga tanulás közben ez volt a minimális lazítás. A felületét le kellett
csiszolnom, érdes volt, a sarkok pedig túl élesek. Még mindig a
legömbölyítettet szeretem.
Csiszolás után kétszer átkentem
fehér akril festékkel. Helyenként átütött a fa erezete, nagyon szép volt, és
remekül illett a kiválasztott szalvétához.
A szalvétán volt egy levendulás
bordűr rész, azt szántam körbe, kívülre, belül az aljára pedig egy kivágott
minta részt.
Ami ezúttal érdekes volt, hogy a
festék valahogy még jobban kihozta a fa érdességét, ezért az első festés után
egy kicsit újra kellett csiszolnom.
A szalvéta ragasztása nem okozott
gondot, a szokásos: ragasztó, szalvéta felhelyezés, szivacsos nyomkodás, majd
száradás után lakkozás az egész felületen, a festett részeken is.
Ami ennek a darabnak a
különlegességét adta, az a felhelyezett csipke volt, amibe ezúttal lila szatén
szalagot bújtattam. A végeredmény szerintem lenyűgöző.
Mellé a kis virág, igazán stílusos
volt.
A gyakorlati helyen még három
kedves embernek készítettem szintén egy-egy levendulás kulcstartót, ebben semmi
nehézség nem, volt, a széleket lilára festettem, a felületet fehérre alapoztam,
arra került a szalvéta. Pici lila szalaggal díszítettem. Emellé is járt a
cserepes levendula.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése