Vintage kép

Ez a kép a balatoni nyaralóba készült. A régi fedetlen terasz egy felújítás során zárttá vált, így a régi zsalus villanyóra szekrény ajtó nélkül maradt, és két éve nyitottan csúfoskodott. Annyi ötlet merült fel: függöny, tükör, kép, ajtó… de csak halogattunk. Aztán gondoltam egyet, majd én szalvétázok valami képet. Könnyelmű ígéret volt, bár az eredmény még mindig szebb, mint a villanyóra.

Ugyanakkor egy vallomással kezdem, nem akkora sikerélmény, és mivel a második darab így szinte egymásutánban, amivel nem vagyok igazán elégedett, így azt hiszem itt az ideje pihenőt tartani, és nem nekifogni újabb darabnak. Képződnöm kell, vagyis ősszel irány valami műhely, ahol trükköket, praktikákat sajátíthatok el.

Azt hiszem az a baj, hogy az alapdolgokat már unom, szeretnék valami nagyba belevágni, de ezeket a netről bogarászva, csak utána olvasva nem tudom elkészíteni.

Itt is az egyszerű jobb lett volna, mert végeredményben oda kanyarodtam vissza, de alig tudtam eltüntetni a nyomokat, amiket közben produkáltam, nem beszélve a felesleges időről, meg az anyagról, amit kidobtam az ablakon. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

A méret sem volt a megszokott, egy 65x65 cm-es lapfelület állt a rendelkezésemre. Ez gyakorlatilag egy bútor hátlap volt, amit először fehérre kellett festenem. Ezt a korábbról megmaradt lazúr festékkel tettem meg, összesen 3 rétegben, talán kettő is elég lett volna.

Maga a stílus kiválasztása hosszadalmas volt, nem tudtam elszakadni a rózsáimtól, de ekkora felületet kitölteni, az azért már nekem is sok lett volna. Végül a Vintage mellett tettem le a voksot. Szerencsére a balatoni legkedvesebb szomszéddal közös rendelésbe fogtunk a kedvenc hobbistól, így lehetett a szalvétákból válogatni, mert ilyenem nem sok volt, nem véletlenül, hiszen darabja 125 Ft. Néztem én decoupage papírt, rizs papírt, de a minta nem tetszett. Szalvéta viszont volt jó sok féle, és mivel még nem tudtam hogyan rendezem el a felületen, így többfélét rendeltem.

Hosszas ötletelés után, úgy döntöttem, hogy egyszerűen 3x3-as elrendezésben, vagyis kilenc képet helyezek el, köztük réseket hagyva. A kilenc kép, azonban, csak öt szalvétát jelentett, ismételtem a mintákat. A széleken antikolni terveztem, mintegy képkeretként, a középső részeket pedig repeszteni. A széleken még sikerült is country rózsa, fehér, és ezüst festék kombinációval. Festés, viaszolás, újabb színnel festés, majd csiszolás.

A repesztés viszont nem ment. Nem kentem elég vastagon a festéket, aztán nem kentem egyenletesen a festéket. Egyáltalán nem tetszett. Kétszer megpróbáltam, de nem lett szép. Ráadásul nekiálltam még a barnás patinával is a felületet öregbíteni. Bár ne tettem volna. Elveszett a csillogó fehérség, mind a szalvétáknál, mind a festett részeken. Egyáltalán nem tetszett, komor volt, sötét, nyomasztó. A szalvétáknál nem volt mit tenni, igyekeztem kis ezüsttel, fehérrel rámenni, de a festést újra kezdtem. Sokadik rétegben került rá a festék, újabb réteg fehér. De az ecset nyomokat képtelen voltam eltüntetni.

Egyáltalán nem tetszett.  A sarkokra amúgy csipkefüggöny maradékból terveztem díszítést, nem maradt más, úgy döntöttem középre is ez kerül elválasztónak. Van, aki szerint sok és elnyomja a képeket, nekem tulajdonképpen bejön. A végeredmény nem a kedvencem, még barátkozom vele, azt sajnálom, hogy egyszerűen nem hagytam a festett részt mindenhol fehérnek, és a képeket sem kellett volna barnítani, egyszerűen csak szépen meghagyni az eredeti színükben.  Az egyszerűbb néha több…