A sógornőm meglátta Kincsőnél a
még nyers, elkészítetlen ékszeres dobozát, és tesómon keresztül érkezett a hír,
hogy, ha esetleg kérdeznénk hogy mit szeretne szülinapjára, akkor egy ilyet.
Nem volt könnyű beszerezni magát
a dobozt se, valamiért aktuálisan hiánycikk. Végül nagy kutakodva felleltem ezt
a méretben nem pont, de típusában azonos dobozt.
Nem kevés fejtörést okozott, hogy
milyen is legyen. Sejtettem, hogy az én rózsás, csipkés romantikus stílusom itt
nem lesz nyerő.
Rendeltem külön sok-sok
szalvétát, azt hittem a képek alapján abból valamelyik jó lesz, de sajnos nem.
Végül a mostani vintage szalvétáim közül esett egyre a választás. A női alakot
terveztem kivágni, így az alapszín a szürkés, ezüstös lett. Még a balatoni legkedvesebb
szomszéddal is konzultáltam, hogy mit és hogyan is csináljak.
Az egészet megint a
szétszereléssel kezdtük, aztán jöhetett a tükör letakarása, majd a csiszolás,
végül a fehér alapozó festék. Az első lépésekkel így meg is voltam.
A folytatásban az egészet
átkentem ezüst festékkel, aztán viaszoltam (most egy mécsessel), majd fehér
festék. Több hibát is elkövettem. A viaszoláshoz használtam már mécsest, de ez
valami borzasztó volt, ragadós, morzsálódos, fogalmam sincs mi. Rettenetes volt
vele dolgozni, alig tudtam rákenni a második réteg festéket, nem is beszélve az
azt követő csiszolásról. Második hiba pedig, hogy fedő rétegnek a fehéret
választottam, ami túl kontrasztos volt. Kívül mindezek ellenére egész jó lett a
végeredmény, belül nem tudom mi történt, hacsak az nem, hogy úgy tűnt nem fed a
fehér festék, ezért kétszer is átkentem vele, ez lehet sok volt a viasz
tetejére… Nem tudom. Mindenesetre mikor lecsiszoltam, van ahol egyáltalán nem
jött le, van ahol foltokban nagyon, és az ezüst sem akart igazán előbukkanni.
Na, itt jött a kálváriám, a belseje nem tetszett. Ütött-kopott volt, de nagyon.
Kentem ezért mindenhova, egy kis antik rózsa névre hallgató festéket, aztán
ezüstöt még, aztán elefántcsont színt. Annyi festék volt már rajta, hogy csak
csuda… Nekem nagyon szürke volt az egész, nem tetszett, félre tettem, nem volt
kedvem. El is döntöttem, hogy nem csinálok másnak, főleg nem rendelésre. Van
egy stílusom, az vagy tetszik valakinek, vagy nem. Nem tudom önmagam megerőszakolni.
Ami emelte az összhatást, hogy a
női alakot szépen kivágtam, és nem csak a tetejére került, hanem
folytatólagosan levezettem a doboz oldalára is a képet. A tetején még maradt
szabad felület. Ezüst festékes 3D hatású gipsz minta került. Kezdett szebb lenni
az összhatás.
Végül átkentem az effekt lakkal,
ami ugyan ragadt, ezért még egy réteg lakk került rá, és készen is volt.
Nem az én stílusom, de az
ünnepelt örült neki.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése