Levendulás gyöngyös doboz

A következő darab a balatoni legkedvesebb szomszédunk, Ani néni névnapjára készült. Egy 30x19x5 cm-es tároló doboz volt az alap. Az általa oly kedvelt gyöngyözéshez gondoltam egy jó kis kincses doboznak. Kiváló érzékkel egy levendulás szalvétát választottam, bár ekkor még nem sejtettem, hogy a leendő tulajdonosnak ez mekkora kedvence.

A legnagyobb baj az volt, hogy gyorsan kellett dolgoznom, mindössze egy napom volt rá, és a fachok száma nem könnyítette meg a dolgomat.

És akkor következzenek a készítés tapasztalatai. A szalvéta alá ragasztóként a kedvenc parketta lakkomat használtam, majd ezt tettem a szalvétára kívül is lakként, de valahogy a végeredmény nem volt az igaz. Úgy tűnik, hogy az a nyerő, ha a szalvéta alá, és aztán fölé egy-egy rétegben a ragasztó/lakk kerül, és aztán még egy befejező réteg lakk megy rá, ez lehet a parketta lakk. Ilyenkor szép fényes lesz, nekem ez jön be, de a parkettalakk kapható matt és selyemfényű változatban is.

A fafelület nem volt szép, utólag jöttem rá, hogy le kellett volna csiszolni, különböző erősségű smirgli papírral lehetett volna kísérletezni. Az üveg szélénél különösen csúnya volt az eldolgozás, ezt mindenképpen meg kellett volna egy kicsit csiszolni.

Az átlátszó tető körüli munka is nehéz, de a tetőre kerülő pöttyök, csíkok körömlakk lemosóval könnyedén leszedhetőek.

A doboz belsejében, az alsó lapot nem szalvétáztam, egyszerűen lelakkoztam, szép fényes lett, és valóban jobban érvényesülnek a dobozba kerülő apróságok.

És itt már sakkoztam egy kicsit azzal is, hogy a minta szépen fusson végig a doboz elején az alsó, és a tetőrész között, vagyis az egyik folytatódjon a másikban. A doboz belsejének tervezésével is sok időt töltöttem, bár a végeredmény itt kevésbé látványos.  

Szerintem ez a tervezés része az egyik legizgalmasabb, és legszebb az egészben. Ettől válik teljesen egyedivé, itt jelennek meg a különbségek, hogy kinek mi és hogyan tetszik.

Én ezúttal még a doboz minden élét is szalvétáztam, nagyon vékony csíkokkal kellett dolgozni, vagy ráhagyni egy kicsit az oldalakon, bevallom nem volt egy egyszerű történet, de a végeredmény szerintem önmagáért beszél.

Nekem nagyon tetszenek az intenzív, élénk színek, érdemes ezekkel dolgozni.  

Aki kapta, nagyon el volt ragadtatva, és jelentem megfertőztem: azóta lelkesen készíti a karácsonyi ajándékokat decoupage technikával.