Kincsesláda egy Kincsnek

Közeledett a lányom névnapja, és gondoltam ezúttal én készítek neki valamit: igazi kincsesládát álmodtam meg amolyan nagylányosat, amibe hajcsattokat, kacatokat lehet pakolni.

Elkezdtem beszerezni az alapanyagokat. Mivel kedvemre való ládát, csak három az egyben kiszerelésben (9,5x12,5 cm, 12,5x15,5 cm és 15,5x19,5 cm) találtam, így erre esett a választásom. Vettem egy olcsó, név nélküli ragasztó/lakkot (ez ragasztóként, és befejező lakként is használható), néhány ecsetet a papír-írószerben. A szalvéta tekintetében egy rózsásra esett a választásom. Igazi romantikus, csajos darabnak ígérkezett.

És akkor lássuk az első munka tapasztalatait. A név nélküli ragasztó, amelyre kézzel igyekeztem rásimogatni a szalvétát: borzasztóan ragadt. A kezem már tiszta ragacs volt, húztam vele a szalvétát, nagyon nehézkes volt így a munka.

A zár és a zsanér környékén a szalvéta kivágását pontosan és szépen megcsinálni szinte lehetetlen. Talán le kellene szerelni?

A fa erezete nem egyforma. A szalvétát rárakva, melynek a nagy része ráadásul alaptónusában fehér, átüt a fa erezete. Kezdetben ez nem tetszett, hogy nem egyformán üt át a szalvétán. Aztán ahogy egyre többet nézegettem, beleszerettem. Nos, ennek is megvan a szépsége kérdés milyenre vágyik az ember, illetve, hogy a szalvéta és a készítendő tárgyhoz illik-e.

A legnagyobb doboznál már a szalvéta negyede, vagyis egy teljes minta felület nem volt elegendő egyes részek, pl. az alja, vagy az ívelt tető befedéshez, itt nehéz volt sakkozni vele, hogy a mintát szépen adja ki, hol és hogyan toldjam meg. Tulajdonképpen ezzel sokat bíbelődtem, összességében mindhárom ládikánál, hogy a minta szépen helyezkedjen el az egyes oldalakon.

A szalvéta alá és fölé kentem a ragasztó/lakk kombinációmat, a végén eszméletlenül ragacsos volt az egész, kétségbeesetten vártam a csodát. Már ott tartottam, hogy mehet a kukába a három láda, mert így használhatatlan volt, semmit nem lehetett volna beletenni. A csoda, hála MeZsunak, azért beköszöntött, a Klubban a Basacolors Unifloor nevű parketta lakkját használtuk. Gyorsan beszereztem ebből, és igen, ezt kentem fel harmadik rétegnek. Gyönyörű fényes lett és végre nem ragadt. Azóta ezt használom befejező lakként. Amúgy kapható matt és selyemfényű kivitelben is, de én egyelőre imádom a fényes verziót, és ebből nem engedek.

Még egy nagy tapasztalat: előre kivágom az oldalakat sablonból, és aztán így vágom ki az adott részt a szalvétából. Így lehet szépen, pontosan vágni. Gombostűvel nyugodtan rá lehet tűzni a sablont a szalvétára, mint egy szabásmintát az anyagra. És azt körbevágni.

Egy dolog nagyon fontos még, bár sokaknak talán evidens, a 3 rétegű szalvétának csak és kizárólag a legfelső rétegét használjuk fel. Kivágni még sokkal könnyebb, ha a 3 réteg együtt van, de aztán finoman szét kell húzni. Ez szalvétafüggő. Van, amelyik magától szétesik, de van, amelyiket nehéz szétszedni.

Ja, és én mindenhol beborítottam a dobozt, kívül-belül, minden oldalát. Nem biztos, hogy kell, főleg belül, az alját. Zavaró a minta a beletett tárgyaknál.

 

A végeredmény egy igazi romantikus ládika szett lett, és óriási sikert aratott. Hajcsattokat, ékszereket, mindenféle csajos dolgokat rejt. Még jó hogy három van. A legnagyobb apáé (igazán jól áll neki ez a rózsás cucc), a középső anyáé, a legkisebb a boldog ünnepelté. Ő osztotta el így.