Három fiókos kiskomód

Adri barátnőmnek készült ez a három fiókos kiskomód, ékszereknek, apró csecsebecséknek. Bajban voltam a szalvéta kiválasztásával, mert Adri alapvetően nem az a romantikus rózsás típus, színben meg amennyire emlékeztem a narancsos, bordós, meleg színek dominálnak náluk otthon. Ehhez kerestem a megfelelőt. Végül az otthon lévő egyetlen rizspapírra esett a választásom. Párizs hangulatát idéző képekkel, kevés virággal, de színben reményeim szerint a lakáshoz illő. Kivágtam a mintákat, terveztem a két oldalára, a tetejére, és a hátuljára is. Később hiányzott a szememnek előröl, a fiókokról is valami, ekkor egy nagyobb képet harmadoltam, és azokkal terveztem a fiókok elejét beborítani.

A csiszolással ezúttal nem sok gondom volt. Ezt a darabot nem terveztem akrilfestékkel megkenni, itt a már korábbi munkám során emlegetett fehér lazúrt vetettem be, ezúttal két rétegben. A festés után jött a viasszal átkenés csíkokban, foltokban, ahogy adta magát, aztán egy pici barnás festék, csak amolyan éppenhogy, alapvetően a világos színt kívántam megtartani. Itt arra kellett figyelnem, hogy ahova a képek kerültek, azok helyét kijelöltem a fehér festés után, mert oda nem tettem se viaszt, se a barnás akril festéket. Aztán jöhetett a csiszolás, majd az antikolás, megint az antikoló pasztával is, de csak nagyon finoman, éleken, széleken, kontúrokon. Kapott egy régies hatást, de nem akartam elmenni egy sötét tónusba.

Jöhettek a képek. Egyszer dolgoztam eddig rizspapírral, most sem csalódtam benne. Könnyű vele dolgozni, szépen lehet felfektetni a felületre, nem gyűrődik, nem szakad. Egyetlen titka, hogy a szivacs nedves volt, amivel nyomkodtam a felületre. Itt is került a papír alá, és fölé a ragasztólakkból. A fiókoknál picit nehéz volt sakkozni, hogy a kihúzó gombok hova is fognak kerülni a képen. Sablont készítettem ezúttal is, és azon vágtam ki először a körök helyét. Végül ezt vittem át a képre.

Miután az összes kép fent volt, kicsit ezt is antikoltam a pasztával, nem tetszett a színe, és nagyon elütött a festett rész színeitől. A végeredmény egységes lett. Végezetül jöhetett a teljes felület lakkozása. Ez talán feleslegesnek tűnik, de teljesen más a fénye a festett, és a szalvétázott ragasztólakozott felületnek. Arról nem is beszélve, hogy a ragasztólakkok némelyike mattra szárad. Nekem ezzel kap a felület egy egységes fényes hatást, de ahogy régen írtam, maga a lakk is kapható selyemfényű, és matt kivitelben. Már én is gondolkozom, hogy beszerzek egyet. Csipkét ezúttal nem terveztem. Sehova nem fért el, illetve az ajándékozott stílusához sem tudtam ezúttal egyáltalán elképzelni. Nekem ugyan valami hiányzott még a szememnek, de hosszas töprengés árán sem jutott semmi eszembe: mit és hova lehetne, így beértem ennyivel.