Ez a szett karácsonyra készült,
de ezúttal három különböző személynek. Az alap, hasonló volt ahhoz, amit anno a
lányomnak készítettem, ezeket a ládákat hármas kiszerelésben, így egybe lehet
kapni.
Egy apróság, ami bevallom, engem
szörnyen bosszant. A neten kiválasztott terméknek nem ilyen volt a zárja. Ezt
már egyszer megjártam, akkor vissza is küldtem. Akkor elmagyarázták, hogy nem
tudnak mit tenni, a gyártó hol ilyen, hol olyan zárral küldi aktuálisan a
dobozokat. Ez rendben is van, de legalább lenne fent a neten valami kis
megjegyzés, hogy a „zárak típusa az aktuális készlet függvényében változhat”.
Tudom, hogy macerás vagyok, de nekem sem esztétikai, sem praktikum
szempontjából nem jön be mindegyik, és adott esetben inkább vadásznék még
tovább. Ezúttal sem azt kaptam, amit reméltem… sajnos.
A három láda tehát három embernek
készült, különféle mintával, vagyis éppen lehetne három bejegyzést is írni, de
nagyon hasonló volt a kivitelezés, ezért mégis csak inkább összevontan írok a
készítésükről.
A legnagyobb Ildi barátnőmnek, a
középső Viki barátnőmnek, a legkisebb pedig a párom testvérének készült.
Mindig a szalvéta kiválasztása
nálam az első. Lapozgatom a meglévőeket, és közben keresem az adott emberhez
legjobban illőt. Persze itt már figyelembe kell vennem, hogy a láda mely részét
terveztem szalvétázni, hogy azt a felületet, az adott szalvéta mintája hogyan
tudja bevonni. Volt, ami emiatt esett ki, semmi nem látszott volna a kis
felületeken a szalvéta nagyobb, egybefüggő mintájából. Az alapkoncepció az
volt, hogy a láda alját körben, teljes felületen megszalvétázom, a tetőn pedig
kívül és belül is, a minta egyes darabjait helyezem el, elszórtan.
Mindenhol a szerelvények
leszerelésével és a csiszolással kezdtem az érdemi munkát. Ezután jöhetett a
festés. Most először kipróbáltam egy festékboltokban kapható lazúr névre
hallgató, fehér festéket. Ami száradás után úgy szárad, hogy a fa erezete
látható marad, vagyis nem fed teljesen. Gondoltam ez lesz az alap. Alapnak jó
is, de a fa foltossága átütött. Vagyis vagy két rétegben kell kenni vagy, ahogy
a nem szalvétázandó felületeken tettem, átkentem második rétegben akrillal,
amiből így viszont sokkal kevesebb fogyott. A lazúr festéket bevonni a körbe nem
volt hiábavaló, két rétegben szépen fed, és jóval olcsóbb megoldás, mint az
akrilfesték, ami csak kis kiszerelésben kapható.
Ezután következett tehát az
akrilfestékkel történő festés, belül, a doboz alján és kívül ugyanígy, majd a
tetőn belül-kívül. Mindig az adott szalvétával összhangban, más-más színnel. A
festés után jöhetett a szalvéták felhelyezése. Az alján tehát mindenhol,
körben. A tetőn pedig kívül és belül is csak egy-egy virágot, motívumot
helyeztem el. Ragasztó, szalvéta felhelyezése, szivaccsal finom nyomkodás, majd
száradás után újabb ragasztó. Végül a teljes felület lakkozása. Csipkét ezúttal
is terveztem, most a láda teteje adta magát, a szerelvény mentén körbe. A
kiválasztásuk okozott csekély fejtörést. Ismét a már jól bevált Röltexbe
mentem, igen nagy a választék, de valahogy mégis, ami éppen kellene, az nem
mindig akad a horogra. A nagy ládához pinket terveztem, de ilyen szélességben
nem volt, a középsőnél nem voltam olyan nagy bajban, a legkisebbnél nem pirosat
szerettem volna, de kompromisszumot kötöttem. A csipke a szerelvény alá került,
tehát a zárak, kapcsok felszerelése, csak a csipke után jöhetett. A csipkét a
Glue for Hobby ragasztóval tettem fel, közepesen vastag rétegben kell felvinni,
ecsettel elkenni, kicsit rányomkodni a csipkét. Fehér, néhol átüt a csipkén, de
aggodalomra semmi ok, száradás után nyoma sincs. A csipkét ezúttal már nem
kentem át semmivel. Maradjon meg az eredeti finomsága, még ha koszolódik is. Mindenki
a maga módján fejezte ki örömét, de azt hiszem nagy volt a siker.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése