Az ősz az izgalmak, és változások
jegyében telt. Végzős hallgatóként egy nagy álmom teljesült, egy zuglói
óvodában látok el óvodapszichológusi feladatokat.
Az óvodák anyagi helyzete ismert,
kevés jut új felszerelésekre. Nekem kellett a munkámhoz néhány játék, könyv,
szerettem volna saját eszközöket vinni. Így bukkantam rá a Vaterán,
kedvezőbbnél is kedvezőbb áron egy baba bútor készletre. Aztán felfedeztem,
hogy kapható ez most újonnan is, kicsit modernebb, színesebb kivitelben. Szóval
a készletem ugyan picit hiányos volt, de ez cseppet sem zavart, amire nekem
szükségem volt, az benne volt. Nem volt kérdés, ez nekem kell.
Mikor megkaptam a csomagot, akkor
ámultam csak el igazán. Szebb és jobb állapotban volt, mint reméltem. De már akkor
éreztem, én ezen változtatni fogok, lelki szemeim előtt láttam az egyes
helyiségek bútordarabjainak elkülönülő színeit. És belekezdtem… A család
kezdett őrültnek tartani, nem értették miért ennyire fontos ez, megér ez ennyi
munkát? A végeredmény, azt hiszem, önmagáért beszél, és talán csak azt nem
értik, szeretek alkotni, én innen töltekezem, merítem az energiámat, ilyenkor
kikapcsolódok.
A párnák, takarók adottak voltak,
ahhoz kerestem a színben illő festékeket. És indulhatott a varázslat. Minden
helyiségben más, több szín kombinációja. A fürdőnél a vizet imitáltam, a szülői
hálóban én festettem a mintákat is.
A végén hiányzott pár terítő,
párna: jöhetett egy kis szalvétázás is.
Férjem ezen alkotás közben
tévedett másodszor. Megint elhangzott, hogy „de fog ennek örülni a lányunk”. De
ezúttal ez nem neki készült, vagyis most nem. Kicsit elviszem az ovisoknak
játszani, de persze majd az övé lesz… Vagy készítek neki egy másikat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése